Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2022. május 17., 23.49

Nem ér a nevem…

Írta: Ujj János
2021. március 15., 16.15 Hétfõ / Arad

Az aradi magyar színtársulat 1948-as megszüntetésével hozott miniszteri határozatot elemezgetem. Azok szerint az aradi magyar társulat felszámolását követően a nagyváradi magyar színház Aradon, az aradi román társulat Nagyváradon fog hetente két előadással fellépni. A semmi helyett ez is jobb, mondták reménykedve az aradi nézők! Ha valaki veszi a fáradtságot és fellapozza a korabeli sajtót, a kommunista hatalom ígéretének álnokságáról azonnal meggyőződhet. Egyetlen szó sem lett teljesítve belőle.

Aztán eszembe villan, hogy 1996-ban, amikor az ellenzék összeállt, azonnal jött az RMDSZ-nek tett mézesmadzag ígéret: az önálló Bolyai Tudományegyetem visszaállítása. Egy évre rá megszületett az újabb ámítás a Petőfi-Schiller multikulturális egyetem megalapításának szövegével. Azóta még szóba sem került egyik román párt részéről sem, mert nem volt szükség a magyar parlamenti képviselők szavazataira.

De visszamehetnénk az 1918-as gyulafehérvári határozatokhoz is. A kisebbségek jogaira vonatkozó egyetlen pontot sem teljesítette a román állam. Mintha el sem hangzott, le sem írták volna.

Mert ebben az országban minden regnáló hatalom nem tekintette, most sem tekinti számára kötelezőnek az előző parlamentek által megszavazott törvényeket, az előző kormányok intézkedéseit. Az elhangzott ígéret nem számít!

Úgy, mint gyermekkorunkban fogócskázás közben az utolért személy megállt, összefonta az ujját és „nem ér a nevem” felkiáltással próbált megszabadulni a fogó szerepkörtől. Ezt kétszer meg lehetett tenni, de harmadszor már nem. Nálunk viszont számtalanszor ki lehetett, lehet mindmáig játszani a törvényeket, el lehet tekinteni az elhangzott ígéretek betartásáról, ki lehet játszani hatályos bírói ítéleteket. Különösen, ha kisebbségi személyekről van szó. Mint a két sepsiszentgyörgyi elítélt esetében. Csak azért, mert nem hajlandóak elismerni azt, amit nem követtek el. Nem ér a nevem, mondja az államügyész, hiába kellene a hatályos törvények alapján szabadlábra helyezni a székelyeket.

Tudom, kormányzási koalíciós partnerként nehéz az ilyesmit számon kérni a másik két párttól. De azért figyelmeztetésül időnként fel kellene vetni a parlamentben. Mert ilyenre jó példa is akad a történelemben. Emlékezzünk id. Cato számtalanszor ismételt szavaira: Cartago delenda est. (Karthágónak pusztulnia kell!)  Mi miért nem emlékeztethetnénk az önálló egyetemre, a MOGYE ügyére, az egyházi vagyonok elfeledett visszaszolgáltatására. Végül Cato szavai meghallgatásra találtak. Talán a miénk is!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu