Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. október 30., 18.35
https://www.facebook.com/RMDSZ/

No comment

Írta: Kilin Sándor
2013. július 03., 19.38 Szerda

A napokban kirobbant, kirobbantatott iskolabotrány kapcsán eszembe jut egy régi történet, amely az akkor még meg nem szüntetett Bolyai Tudományegyetem történelem-filológiai szakán esett meg az első pedagógia kurzuson a kolozsvári Marianumban.

A több mint száz hallgatót magába foglaló auditóriumba belépett a professzor, szép lassan odament a pódiumhoz, fellépett a katedrára, s így szólt hozzánk, elsőévesekhez: kedves tanár kollégák!

Akkora csönd lett, hogy a légy zümmögését se lehetett volna meghallani.

Hogyisne, hisz ifjonc kezdő tanoncként máris előlegezték számunkra a tanári rangot, ki is húztuk magunkat büszkén, s vártuk az első előadást.

Amely azonban késett még egy kicsit.

A prof lelépett a katedráról, elsétált lassan a kijárati ajtóig, amit aztán tágasra nyitott, s rámutatott a szárnyaira: De arra kérem önöket, gondolják jól meg, kollégáim akarnak-e lenni. A tanári pálya nem mesterség, hanem hivatás, rosszul fizetett, eddig még egyetlen társadalom sem fizette meg tanítóit, aki tehát könnyű életet akar, jó fizetésű mesterséget, netán gazdagságot, kérem, hagyja el a termet.

Mi még úgy készültünk korabeli magyar egyetemünkön a tanári pályára, hogy nem bántuk, amiért – akárcsak elődeink – mi is csak a nemzet napszámosai lehetünk.

Mert ha az állam nem is tudta, vagy akarta honorálni és méltóképp megbecsülni a munkánkat, erkölcsileg megbecsülte azt a társadalom, a tanítói, tanári rang magas volt, nem nézték le, mint manapság.

A mostani iskolabotrány kapcsán eszembe jut egy másik történet is, amely valamivel az előzőnél is régebbi. Az Aradi Magyar Vegyes Líceumban esett meg, olyan régen, hogy hadd ne mondjam el, mikor, a még életben lévő néhány volt osztálytársam és cimborám bizonyára ugyanúgy emlékszik rá, mint én.

Akkoriban még nem volt kikényszerített divat tanároknak, tanárnőknek ajándékot adni, eszébe se jutott ilyesmi senkinek, az osztály egyszer mégis úgy döntött, hogy sokat tűrő osztályfőnökünket születésnapján megajándékozzuk egy nyakkendővel.

Calvasina tanár úr nem fogadta el az ajándékot, visszaadta, ami után történelemóráin felváltva kötöttök fel magunknak, mégpedig úgy, hogy a nyakkendős szolgálatos mindig az első padba ült tüntetőleg.

Amit, persze, Csoszi (bácsi) is észrevett, óra elején elnéző mosollyal a nyakkendősre nézett, akit azzal tüntetett ki, hogy aznap nem feleltette.

Hát ennyit bukaresti tanári gatyákba és tanárnői melltartókba rejtett ajándékokról és az erkölcsi viszonyokról.

No comment.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Ilona János / Csütörtök, 2013. július 04., 00.50 Válaszoljál rá!

Nos, úgy tűnik, kezd afelé haladni és mediatizálódni a Bolintineanu-botrány, amely felé a hatalom bizonyos (pénzelosztó) szegmensei eleve szándékoztak is azt irányítani. Vagyis hogy (újra, és még mindig) korruptak és erkölcstelenek a tanárok (így, együtt, mindnyájan), gatyákba és melltartókba dugják a „spágát”, nemhogy béremelést nem érdemelnek, de örüljenek, ha fizetnek nekik annyit, amennyit, legyenek csöndben, rossz kisfiúk és kislányok voltak (így, együtt, mindnyájan, naná), mars a sarokba. Tehát semmi új a nap alatt, évente (legalább) egyszer, érettségikor már csak így szokás nálunk. Hiszen ha komolyan vették volna, akkor időben odafigyelnek az inkriminált bukaresti líceum érettségi előkészületeire, időben lekapcsolják az ottani igazgatónőt, időben figyelmeztetik az érettségiztető bizottságot és a tanulókat stb. stb. De neeem, sokkal látványosabb és izgibb volt nagy hacacáréval, rendőrséggel, SRI-vel, mifenével kivonulni, behatolni, átvizsgálni, motozni, leváltani, sajtótájékoztatni stb. stb. Szép nagy füstje lett így az ügynek, s a füsttel sok fontos dolgot el lehet takarni. Az oktatási reform, a VALÓDI reform hiányát, a társadalom egészében uralkodó erkölcstelenséget és érték(té)vesztést, a kilátástalan gazdasági helyzetet stb. stb.

Egyetlen apró megjegyzés még „a tanári pálya nem mesterség, hanem hivatás, rosszul fizetett...” kérdéshez, azaz a fenti cikk témájához. „Fejlett nyugati országokban” (régmúlt idők szavajárása, tudom) igenis jól megfizetik a tanárokat és ehhez erkölcstelennek sem kell lenniük. Ház vagy normális lakás, rendszeresen cserélt gépkocsi, külföldi szabadságutak, biztosítások stb. nem kérdés egy németországi, franciaországi, dániai, svédországi stb. stb. pedagógus (család) számára. Vannak társadalmak, ahol fontos az oktatás. Fejlett magyarországi pedagógus, akár pedagógus család is meg tud élni a fizetéséből. A tavalyi érettségi idején kérdezte egy magyarországi testvériskola igazgatója Aradon, hogy jól megfizetik-e az itteni érettségi elnököket. Merthogy náluk 5-600 eurótól felfelé mérik ezt a munkát. Mondtam neki, hogy oké az 500, de nem euró, hanem lej. A többieket (titkár, bizottsági tag, felvigyázó tanár stb.) már inkább nem mondtam, hadd ne kacagjon nagyokat.
Nem titok, de valószínűleg meglep majd sokakat: naponta 29 lejt, 29 kemény lejt keres egy felvigyázó tanár. Komoly pénz az, kérem, nem igaz? Vajon mennyire könnyen esik kísértésbe ez a kemény 29 lejjel megfizetett tanár (figyelem, bukaresti tanárról van szó, nem egy világvégi falusi iskolai alkalmazottról!), ha némi (szó szerinti) elnézésért cserébe ennek az összegnek akár húszszorosát is zsebre vághatja? És vajon miért meglepő, ha mások, „elnézni” nem akaró pedagógusok inkább nem is mennek felvigyázni, nehogy váratlanul ilyen helyzetbe kerüljenek? Remélem, nem ért félre senki. Nem legitimizálni akarom a korrupt tanárokat (rendőröket, hivatalnokokat, orvosokat, politikusokat – hm, inkább ne folytassuk), csak jelezni, mindennek oka van és célja.

Hát (itt) ennyit a B(olintineanu)-ügy további lehetséges vetületeiről. Amelyekre, sajnos, a mindenkori csúcsvezetés gyakori reflexiója is csak annyi, hogy: No comment.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu