Pápa és pátriárka

Egy hete véget ért a katolikus (jelentése szerint egyetemes, a református, evangélikus, kálvinista, baptista stb. vallásokat is magába foglaló) húsvét, a kereszténység (református olvasatban keresztyénség) legnagyobb vallási, Jézus feltámadásának szentelt ünnepe, tegnap pedig, anno domini 2022. április 25-én az ortodox (görög meg pravoszláv jelentése szerint igaz hitű) húsvét is.

Hogy miért van néhány hét eltérés a két, katolikus és ortodox húsvét között,

miért köthető Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása különböző időpontokhoz a keresztény vallások szerint, most ne boncolgassuk. A lényeg: az ó- és újabb hitűek másféle (a régi, több évszázada idejétmúltnak bizonyult Julián-, illetve a mai, a XVI. század végétől érvényes, tudományosan megalapozottabb Gregorián-)naptár szerint számítják az egyébként bizonytalan időpontot, a mostani időszámítás kezdetét.

Közismert: a keresztény világvallás (ortodoxra – keletire, és katolikusra, nyugatira) 1054-ben, azaz majd’ ezer esztendeje vált ketté, ami a történelembe a nagy egyházszakadás néven vonult be. Bizonyos vonatkozásokban e két vallás azóta is külön utakon jár, a liturgia, egyházi szertartás, istentisztelet különbözősége csak az egyik eltérés. Ami bíztató: a sokáig egymással „nem beszélő” keresztény felekezetek egy ideje részlegesen megbékéltek egymással, papjaik elmennek egymás templomaiba, például egyetemes imanapok alkalmával, támogatják egymás rendezvényeit.

A legnagyobb keresztény ünnepek, a húsvét, Krisztus kereszthalála és feltámadása és a karácsony, a Megváltó születése dátumának tekintetében a mai napig sincs megegyezés. A Román Ortodox Egyház bizonyos tekintetben kivétel: a karácsonyt, más ortodox egyházakkal ellentében, a katolikusokkal egyetemben december 25-én ünnepli.

Mielőtt tovább mennénk, tisztázzuk a címbeli pápa és pátriárka fogalmakat.

A pápa („Róma püspöke, Szent Péter utódja”) a katolikus világegyház egyetlen feje, akit széles fórum, a világ minden részéről összegyűlt bíborosok, a legmagasabb rangú klerikálisok testülete választ meg vezetőjeként.

Az ortodox (autokefál) egyházak, vezetésük tekintetében, más úton haladtak: minden országnak megvan a maga vallási főnöke, a pátriárka. Manapság világszerte éppen tucatnyi, azaz 12 országban.

Elméletileg nincs rangbeli különbség, főlé- vagy alárendeltségi viszony közöttük.

A Primus inter pares (Első az egyenlők között) elve azonban valamelyes mértékben érvényesül: Konstantinápoly (ma: Isztambul, Törökország) ortodox egyháza, az öt eredeti patriarkátus egyikének vezetője ma is tiszteletbeli elsőbbséget (bár tényleges hatalmat nem) élvez az ortodox egyházfők között.

No de ott van a hívők számát tekintve magasan legnagyobb) ortodox, az orosz egyház, amelynek pátriárkája ha de jure (jogilag) nem is, gyakorlatilag kétségtelenül a legmeghatározóbb egyénisége.

A nagy egyházszakadás óta eltelt majd ezer esztendő alatt, főleg a legutóbbi időkben (sokáig ellenségeknek mutatkoztak a két nagy felekezet hívei) történt egy-két kísérlet a közeledésre, megbékélésre – többek között a legnagyobb keresztény ünnepek (húsvét, karácsony, pünkösd) azonos időpontban történő megünneplésére.

Egy ilyen, első, amúgy nagyjából eredménytelen, bár némi reménnyel kecsegtető találkozó zajlott (ha a felek tárgyalnak, az önmagában is bíztató) 2016-ban Kubában Ferenc pápa és az orosz ortodox egyház feje, Kirill pátriárka között.

Idén júniusra tervezték a második találkozót Jeruzsálemben, a több világvallás szent városában. Ami azonban az orosz–ukrán háború miatt valószínűleg elmarad. A legfőbb ok: az orosz pátriárka a háború híve, a pápa pedig a békéé, tehát ellentétes oldalon állnak.

A keresztény, minden felekezetre érvényes Tízparancsolat ötödik pontja azt mondja ki: Ne ölj!

Amit, sajnos, a történelem folyamán számtalanszor megszegtek, nem ritkán úgy, hogy a különböző felekezetek papjai áldották meg a keresztény testvérek ellen hadba indulók fegyvereit.

Hogy ma a két fő keresztény vallás vezetőinek közös fellépése mennyire segítené elő a béke ügyét, nem tudni. De biztos, hogy nem ártana neki.