Egy összeállítást kaptam a világhálón egy párizsi divatbemutatóról. A francia főváros a mindenkori legújabb divat és az elegancia központjaként vonult be a köztudatba. Bár (már) nem érdekel különösebben a „nájmódi”, de kinyitottam a küldeményt. Bevallom: azóta is csak tátogatom a számat, nem jutok szóhoz a látottaktól.
Azt már nagyszüleink is megszokhatták, hogy a francias főváros a szabadelvűség, az erotika központja, hiszen (például) a 19. század végén onnan indult kán-kán igencsak megbotránkoztatta a kontinens konzervatív gondolkodású polgárait. A francia erotikus lazaság, a pucérkodás mindig a világ élvonalába tartozott. A múlt század közepétől meg a Moulin Rouge félmeztelen táncos hölgyeinek látványos kabaréműsora (Michel Gyarmati rendezésében) a francia éjszakai élet egyik keresett költséges vonzereje volt. Azt is megszoktuk a korábbi divatbemutatókon, hogy a francia kreációk rendszeresen felvillantották a hölgyek intimebb testrészeit, a széles dekoltázsok tág „betekintést” nyújtottak a keblek felé.
De a most kapott „kollekció” minden képzeletet felülmúlt. A kifutóra felküldött csinos manökenek mindegyike teljesen meztelenül libegett ki a színpadra. Tetőtől talpig saját bőrbe öltözve. Csak azt hiányolhattuk, hogy nem mondták be, melyik az estélyi, melyik a kimenő, melyik a háziruha. Egyetlen kivétel az utolsó hölgy volt, akinek viseletét egyértelműen fel lehetett ismerni. A várandós, nagypocakú jövendő kismama fejére ugyanis menyasszonyi koszorút „álmodott” a divattervező, amelyről padlót seprő átlátszó fehér fátyol hullt.
A divatbemutatón jelen lévő férfiak szeme majd kiugrott, s nem csodálom, hogy a végén vörösre tapsolták tenyerüket. De ami megdöbbentett: a hölgyek is helyükről felugrálva, fejük felett tapsolva ünnepelték a manökeneket és a divatkreátort. Azóta is gondolkodom: vajon miért? Talán azért, mert olyan olcsó, mindenki számára elérhető anyagot használtak a ruhakölteményekhez? Netalán azért, mert ha ők is így „öltözve” jelennek meg egy rendezvényen (estélyen, fogadáson?), akkor véletlenül sem tucatkonfekciót, hanem mindenki egyedi kreációt fog viselni.
De félre a tréfával. Azt hiszem, valahol azért lenne határa a liberalizmusnak, a polgárpukkasztásnak is. Nem várom el, hogy átvegyük a kommunista bigott erkölcsi normákat, az állig begombolt blúzokat, Virág elvtársnak Gogolák elvtársnő térdig érő szoknyáját is erotikusnak ítélő értékrendjét. A pőreség, az emberi test gyönyörű. Művészi alkotásként, egy sztriptíz bárban, művészfilmben, nudista strandon. De mi szerepe van egy divatbemutatón, ahol az új viseletet kellene a közönségnek bemutatni? Kíváncsi lennék, melyik bemutatott kreációból rendelnének maguknak a hölgyek! ?
