Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. december 10., 11.11
75 év közszolgálat

A háború utáni aradi magyar sajtó születésnapján

Írta: Puskel Péter
2020. április 27., 16.57 Hétfõ / Arad

Mikor e sorokat írom lakásom falai közt, aligha van időnk, kedvünk emlékezni, ünnepelni. A jelen ránk zúduló valósága pillanatnyilag minden más kérdést, egyéni és közösségi gondot, sajnos, olykor a megemlékezést is a háttérbe szorítja. Túlélni, talpra állni, folytatni, amit elkezdtünk, mert az ember sosem adhatja fel céljait. Még akkor sem, ha olyan veszéllyel kell szembenéznie és megbirkóznia, amelyhez foghatóról csak a történelemkönyvekből, vagy elődeink leírásából, elbeszéléséből tudhat.

Vannak időszakok, amelyek után sok minden megváltozik, átértékelődik.

A jelek szerint így lesz ez a koronavírus-világjárvány lecsengése után is.

Hasonlóképpen érezhettek elődeink is a második világháborút követő hónapokban, amikor, hosszúra nyúlt rémálmukból felocsúdva, a hőn remélt szabadság és demokrácia levegőjét szívták magukba, miközben ismét egy magyar napilap szükségességéért szálltak síkra.

Történt mindez egy olyan határ menti városban, amelyben az újságírás sok évtizedes hagyományra tekinthetett vissza. És ezt a folyamatosságot csak a vérzivataros idők elején, 1940 októberében, hatalmi szóval tudták megszakítani.

Amikor pedig elült az égzengés, lankadt a vihar, merőben más körülmények között kellett sok mindent újrakezdeni.

A magyar napilap megjelenésének szükségességét végül, ugyancsak politikai követelmény, a közelgő választások tették elkerülhetetlenné. Aradon akkoriban még közel 40 százalékra volt becsülhető a magyarság és a magyar anyanyelvű és kultúrájú zsidóság létszáma. Román napilap már 1944 őszétől, Patriotul néven hirdette az új idők reményét.

A mindenkori kormányoknak, színezetüktől függetlenül, szükségük volt a kisebbség szavazatára. A hosszú, kitartó érvelés ellenére a „fentről”, érkező jóváhagyás kimondottan propagandacélokat szolgáló megfontolásból történt.

A Jövő első száma 75 éve, 1945. április 29-én került ki a nyomdából.

A közepes formátumú, 8 oldalas újság első felelős szerkesztője Palásti József volt. Szerkesztőit a két világháború közötti polgári újságírás munkatársaiból toborozták: Ádám Elek, Bérczi György, Korda István, Messer Sándor, Rudas Aladár, Schauer-Soós Aladár és Szomory Oszkár állt a napilap rendelkezésére. Rendkívül mostoha körülmények között, az egyik munkatárs lakásában kezdték el a munkát. A nyomdai körülmények még siralmasabbak voltak, hiszen, az Andrényi raktár mögötti könyökutcában rendezték be ideiglenesen a rozsdamarta gépekből rögtönzött nyomdát.

De a Jövő megjelent, naponta hűségesen tájékoztatta a város és a környék magyarságát, a háború befejezéséről, a kialakulóban lévő „új világ” eseményeiről és reményeiről.

Az elődök iránti kései elismerésünk az ő a titáni erőfeszítésüket nyugtázza.

Hetvenöt év múltán, ezen a tavaszon ismét harcban állunk. Az ellenség láthatatlan, de jó ideje konokul itt setteng a közelünkben. Könyörtelen, de nem legyőzhetetlen.

Más időket élünk, mások a harci eszközök, de most is az életünk, sorsunk további alakulása a tét.

És még valami, amit nem hagyhattunk ki a csendes, inkább csak befele szóló évforduló kapcsán. A Jövő 2. lapszámának vezércikkében ezt írta a néhai krónikás: „Magyarul írni nemcsak jog, de kötelesség is.”

A mai utódoknak is erős fogódzó ez a felismerés.

Követni, folytatni – megmaradásunk egyik alapfeltétele.

Miközben életünk homokóráján lepergett 75 év. Nemzedékek sora váltotta egymást, hatalmas görbét rajzolva a történelem és az idő grafikonján: a Jövőtől a Jelenig. A név maga a valóság. Elődjeink a szebb, békésebb jövőben reménykedtek, mi a ’89-ben kirajzolódó jelentől új „időszámítást” vártunk.

És tudtuk, hogy ez nem lesz sétagalopp, hanem folyamatos küzdelem anyanyelvünkért, kultúránkért, szellemi örökségünk gyarapításáért, hitünkért.

A mostani helyzetben egészségünk megőrzése, kitartásunk, fegyelmünk még tovább szélesítheti az eszközök és a célok skáláját.

Az újságírás, az anyanyelv így lesz a folyamatosság mindenkori jelképes fegyvere.

Nehéz időkből nehéz időkbe.

Hol békében, hol válságok közepette.

Addig, amíg megmarad az írott szó hitele és emberpróbáló ereje.

 

***

Nem szorosan ide tartozik, de a közös 75 év kapcsán tisztelegni kell az „Öreg Hölgynek” becézett labdarúgó-csapat egykori és mai játékosai, zászlóvivői előtt. Ők is e napokban, a sajátos helyzet miatti csendben emlékeztek meg 75. születésnapjukról.

Neuman Ferenc báró hajdani ITA-jának bajnoki címei és nemzetközi eredményei a város hírnevét öregbítették, és nagyon sok aradinak, illetve másutt élő szurkolónak szereztek örömet. Bonyhádi, Pecsovszky, Váczi, Mercea, Metzkas, Brosovszky, Domide és a társaik nevét a Jövő és laputódja krónikásai is tisztelettel emlegették.

A maiak feladata e nimbusz megőrzése és gyarapítása.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu