Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. december 10., 10.21
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel

A Korda filmpark „csodái”

Írta: Puskel Péter
2016. március 20., 18.20 Vasárnap / Arad

„Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned” – olvasom az etyeki Korda filmpark és -stúdió előcsarnokának falán.

Az aforizmát nem a stúdió névadója fogalmazta meg. A filmes szakma egy másik magyar gyökerű, de Amerikában született világhíressége, George Cukor életbölcsességét summázza.

És, hogy mennyire igaz és örökérvényű, azt fényesen igazolja a Korda  (születésükkor: Kellner) fivérek életpályája.

A filmrendezőként és producerként a legmagasabb „csúcsokra” eljutó, Angliában lovagi rangra emelt Korda Sándor (sir Alexander Korda) karrierje jól példázza, hogy a szorgalom és a kitartás mellett a tálentum nélkülözhetetlen tényezője az érvényesülésnek.

Az idősebb mozibarátok bizonyára emlékeznek még a Bagdadi tolvaj, a Dzsungel könyve, a VIII. Henrik magánélete c. filmekre. Nálunk is vetítették a mozikban. Ezek a sikerfilmek elválaszthatatlanok a Korda-fivérek nevétől, noha nem magyar földön, hanem londoni stúdiókban forgatták valamennyit.

A három Korda­­ – Sándor, Zoltán és Vince – a magyar Alföld egy kis településéről, Túrkeve környékéről indult el és jutott el a világhírnévig, noha kezdetben mindegyikük más-más pályán próbált szerencsét.

A legidősebb fivér, Sándor éppen újságíróként képzelte el a jövőjét. Mégis ő „váltott” a legkorábban: tehetségének és sokoldalúságának köszönhetően hamar befutott. Sikereiben aligha elhanyagolható szerepe volt Janovics Jenőnek, akitől Kolozsváron a szakma alapfogalmait eltanulta, majd később meg is vásárolta mentorától a Corvin filmgyárat. Innen került ki aztán jó nagy vargabetűvel Londonba. Pályája ott teljesedett ki. Az angol filmgyártás egyik legnagyobb mestereként tisztelték. Tulajdonképpen Sándor győzte meg a testvéreit is, hogy lépjenek a „hetedik művészet” szolgálatába.

Hallgattak rá, és „jó lóra tettek.”

A Budapest vonzáskörzetében, Etyeken, tekintélyes magyar és külföldi tőkebefektetéssel 2007-ben felépített Korda filmparkot és -stúdiót a szakemberek a legmodernebbek közé sorolták. Hat műterméből az egyiket Európa legnagyobb filmcsarnokai között emlegetik. Mindmáig büszkén mutogatják a filmparkban azt a díszletekből felépített, immár múzeumi értékű New-York-i utcát, amelyet kivételesen megőriztek. Tágas előtere a laikus számára is eszményinek tűnik a nagy utcai tömegjelenetek, autós üldözések felvételére.

A film világában járatlan, vagy kevésbé jártas ember számára valóban rendkívüli élmény egy ilyen „szakmai” látogatás. Mert aligha hiszem, hogy a hatalmas statisztériával leforgatott történelmi alkotások, a háborús, a kaland- és katasztrófa filmek kedvelői ne lennének kíváncsiak arra, hogyan is készül el egy ilyen produkció.

Nos, az egyik nagy műterem éppen ezekbe, a kulisszatitkokba enged bepillantást. Persze előtte, amolyan filmtörténeti abc-ként, megismerkedünk a mozgókép történetével, a díszlet- és kosztümtervezés nehézségeivel. És mindjárt kiderül, hogy egy-egy játékfilm végén felsorakoztatott végtelenül hosszúnak tűnő stáblista bizony nem túlzás. Seregnyi ember dolgozik a háttérben.

És akkor a filmezés néhány trükkjéről, röviden.

A rombusz-kockás padozatú helyiség, amelyben két egymás közelében álló, azonos magasságú embert egy lyukon át félszemmel nézve óriásnak, illetve törpének látunk. A perspektíva tréfája, egyszerű optikai csalódás.

A tengeri felvételeket egy pár négyzetméternyi mesterséges tavon navigáló játékhajóval (makett) és vetített háttérrel oldják meg. Ehhez kapcsolódnak a Titanic 2012-es filmváltozatának a legdrámaibb hatást kiváltó, trükkös felvételei. Bátor vállalkozó híján a vendégeket kalauzoló animátor maga demonstrálja, hogyan csúsznak, zuhannak be a süllyedő hajóról a rémült utasok a tengerbe. Az eljárás roppant egyszerű. Elég hozzá, a jól instruált statisztérián kívül, egy féloldalas hajófal makettje. A többit megoldja az operatőr, illetve az utómunkáknál dolgozó szakemberek serege.

A toronymagasból lezuhanást ábrázoló jelenetekben a kaszkadőrök egy-két méternyit bucskáznak lefelé, egy puha matracra. A háttér fokozatos megemelésével tökéletes hatást kelt.

Talán ezeknél is érdekesebb az autós vagy motoros üldözések filmezése. Mert ezt a látogató akár ki is próbálhatja. Jómagam is „repesztettem” egy motoron óránként legalább 140 km-rel, Pest belvárosában (!), az Országház közelében. Ráadásul teljes civil öltözetben.

Arra is fény derült, hogyan lesz ügyes sminkesek munkájával egy normális testalkatú színészből, ha a szerepe úgy kívánja, egy másfél mázsás óriás.

A Budapesttől alig 26 km-re fekvő Etyeken látogatásunk idején is forgattak egy játékfilmet. Ilyenkor az adott műterem környéke a kívülállók számára megközelíthetetlen.

Hogy mindez illúzióvesztéssel jár?

Aligha. Hiszen ma már egy elemista gyermek is tudja, hogy minden rendkívüli jelenet a technika bravúrja. Ám ugyanakkor nemcsak a színészi játék, hanem éppen a lehetetlent nem ismerő jelenetek miatt, magas fokú művészet is.

Ebben a modern technika minden kellékével ellátott hatalmas területű filmpark stúdióiban készült a Pokolfajzat 2., Az aranyhadsereg, a Borgiák és A katedrális című TV-sorozatok folytatása is, akár a hatalmas sikert aratott hollywoodi sci-fi, a Mentőexpedíció.

A magyar filmgyártás rangját napjainkban egy újabb Oscar-díj fémjelzi. A Saul fiát ugyan nem a Korda stúdióban forgatták, a korábbi díjazott művészi alkotás (Szabó István Mefisztója) idején pedig ez a filmpark még nem létezett.

Biztos vagyok benne, hogy aki járt már filmgyárban, mindent egészen más szemmel néz, amikor beül a moziba vagy leül a képernyő elé.

Ilyen megközelítésben még inkább izgalmasabb élmény egy stúdió belső világának megismerése.

Ui. Tegnap Aradon megnéztem a Saul fiát.

Öten voltunk rá kíváncsiak.

 

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu