Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. december 01., 08.09
https://www.facebook.com/RMDSZ/

A „szürke város” számtalan árnyalata

Írta: Puskel Péter
2020. november 02., 16.15 Hétfõ / Arad

Minden város életében vannak stagnálási és felfelé ívelő időszakok. Ezeket a hétköznapi gondjaival bajlódó egyszerű polgár is számon tartja. Bosszantja, vagy megörvendezteti, erősíti lokálpatriotizmusát, amely vagy hangsúlyos, vagy latens, szinte csak a határesetekben megnyilvánuló. Van, aki minden apróságnak, például egy felújított, eredeti szépségében pompázó belvárosi háznak is örvend, van, aki megrögzötten hajtogatja, hogy Arad egy olyan város, amelyben semmi figyelemreméltó sem történik. Ha netán mégis, akkor azt a végtelenségig „ragozzuk”, hogy a mulasztásokról ne essen szó.

Szürke, egyhangú város.

Bezzeg a szomszédok, például Nagyvárad…

De nálunk is elindult valami…

A legpesszimistább sem mondhatja azt, hogy mostanság is szürke ködfátyolba borul ez a város. Mindenki láthatja: egyre több műemlék vagy patinás épületet borít állványerdő, s a sikeres, ízléses restaurálásra, vagy homlokzatkozmetikára is találunk jó néhány meggyőző példát. Elég, ha a Kultúrpalotát, az egykori királyi főgimnáziumot (Moise Nicoară) és a Gazdasági és Kereskedelmi Kollégiumot említjük.

Persze ebben tagadhatatlan érdeme van az annyit bírált korábbi városvezetésnek. Nagyon megkésve ugyan, de a 24. órában mégis rászánta magát, hogy megszorító intézkedésekkel késztesse a tulajdonosokat, lakókat a felújítás szükségességére.

Tagadhatatlan, hogy a választási kampány mindig felturbózza az eseményeket. A régiek az újraválasztás reményében a hajrában kapcsoltak az utolsó sebességfokozatba, az újak az „új seprő jól seper” szindróma hatása alatt máris nyüzsögnek. Újabb városvédő jellegű civil szerveződések vannak kialakulóban. Indulásként városismertető sétákkal próbálják bevonni a fiatalabb nemzedéket Arad jelképes, emlékekkel terhes épületeinek, a város történelmi múltjának megismerésébe. A helyi televízió is elindított egy ilyen célzatú sorozatot. Ez merőben új, noha meglehetősen régecskén működik a polgármesteri hivatalhoz tartozó turisztikai tájékoztató részleg, amelynek ez lett volna a feladata, de nem sokat hallatott eddig magáról.

A korábban megjelent kötetek mellett a két egyetem oktatóinak és a város helytörténészeinek bevonásával több szakkönyv, tanulmány vár nyomdafestékre. Valamennyi a város múltjának alapos megismerését szolgálná. De csak halvány a remény arra, hogy az „érzékeny kérdések” tárgyalásában ne a párhuzamos történelemszemlélet, hanem az objektív elfogulatlanság diadalmaskodjék.

A világhálón az utóbbi időben egyre többen pár soros szöveggel illusztrált fotókkal hívják fel a figyelmet városunk gazdag építészeti örökségére. Úgy tűnik, a korábbi nemzedék igyekezete nem volt fölösleges. Az elvetett mag termékeny talajba hullott és most csírázik.  

Néhai Bujor Buda, a Pro Urbe egyesület életre hívója és egy hosszú menetű városvédő tévéműsor vezetője szobrot kapott a Continental Astoria Szálló előtt kialakított tenyérnyi parkban. Mellszobor itt utoljára jó száz évvel ezelőtt volt látható. Akkor néhai Erzsébet magyar királyné büsztje volt a park ékessége.

Csatornáznak, mindenféle vezetéket fektetnek le a város legexponáltabb részein. Ha ennek a nagyon is szükséges munkálatnak előre megtervezett sorrendje és szigorúan betartott átadási határideje lenne, akkor nyugodt szívvel, sőt örömmel néznénk elébe az ezzel járó kellemetlenségeknek.

És ha az elkövetkező években a város megszabadulna az oszlopokon, levegőben csüngő, lógó kábelerdőtől, amit a korábbi városvezetés nagyon könnyelműen megengedett, elnézett a szolgáltatónak, már nem kellene szégyenkeznünk.

De ne legyünk telhetetlenek!

A Falcă-korszak mulasztásainak pótlása a lehetetlennel határos. A régi Arad, s benne az egymást váltó nemzedékek egy-egy könyv, album, helytörténeti tanulmány, esetleg fotó szintjén felidézhető, de vissza már sosem tér.

A múltba nézni, azt megismerni akár kötelességnek is tekinthető.

Persze csak akkor, ha az emberben munkálkodik az őszinte tenni akarás, és tud is cselekedni azért a városért, amelynek levegőjét szívja, amelyben gyermekeit neveli, és amely sikereinek és csalódásainak színtere.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu