Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. december 10., 09.49
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel

„Akadémiai” negyedszázad

Írta: Puskel Péter
2015. november 11., 20.02 Szerda / Arad

Végnapjait élő belvárosi nagyáruházunk oldalsó szárnyán érdeklődve szemléltem a „Clubul universitar” feliratot.

Nocsak, talán e téren érdemben is megmozdul valami? Mert egyetemi célokat szolgáló épületekben nem állunk rosszul, talán meg is előzünk ilyen megközelítésben néhány nagyobb múltú várost. A „belbecs”, azaz a tartalom viszont valahogy nem szűrődik ki, megítélésem szerint, nem vált szerves részévé a város közéletének.

A két egyetem jelenlétét egyfajta oázisként, talán azt is mondhatnám, hogy enklávéként érzékelem. Tudunk róluk, hallatnak magukról, nem is ritkán, de inkább csak „szakmai” (hogy ne használjam a fellengzősen hangzó „akadémiai” jelzőt) vonatkozásban.

Ha nem látnám a hallgatókat, reggelenként, karjukon fehér köpenyeggel, vagy hónuk alatt a vékonyka mappával, nyugodtan azt hihetném, hogy még mindig azok az idők járják, amikor csak sóvárogtunk az akkori városgazdák szűklátókörűsége, sőt ostobasága miatt elköltöztetett állatorvosi kar után.

Szóval azt kérdem kellő tisztelettel: hol vannak az egyetemisták, hol vannak tudós oktatóik? Mikor halljuk, hogy ilyen vagy amolyan (nem zártkörű, nem csak a diákokat, esetleg a szüleiket érintő, érdeklő) rendezvény, előadás színhelye a már régecskén létező, belvárosi helye ellenére eldugott „Egyetemiek Háza”? Vagy akármilyen más rendezvényterem.

Hány évnek kell eltelnie, hogy Arad ilyen vonatkozásban is „felnőjön”, „beérjen”?

Az 1960-as évek elején, Temesváron az Egyetemiek Háza hetente több olyan rendezvény – tudománynépszerűsítő előadások, operaestek, versműsorok – házigazdája volt, amely nem csak az ifjúsághoz szólt, az intézmény saját színjátszó csoporttal, zenekarral, kórussal bírt.

És ezek gyakran megmutatkoztak

Éreztették jelenlétüket a város életében..

Mindez az 1956-os eseményeket követő megtorlások és megszorítások légkörében! A diákság mindenütt jelen volt.

És ennek nyomatékot is adott.

Napjaink szinte korlátlan lehetőségei között, itt, Aradon mindezt hiányolom.

És éppen úgy latens az egyetemi oktatók társadalmi szerepvállalása.

Miért hiányoznak a két egyetem tanárai a megyei, a városi tanács testületéből, az „öregek tanácsából”, a Pro urbe egyesületből? Mindenütt szükség lenne tudásukra, tapasztalatukra.

Hol vannak akkor, amikor a város múltját, szellemi örökségét feldolgozó monografikus kiadványokat kell összeállítani, hiszen csak itt-ott, elvétve találkozunk nevükkel. Pedig ez lenne számukra az igazán „testre szabott feladat.”

A politikum nem tudja, vagy nem is akarja megszólítani őket?

Netán e tisztelt testület tagjai tudatosan maradnak távol mindattól, ami nem áll szoros összefüggésben a tanítással?

Megválaszolatlan kérdések.

Talán nem tévedek, ha úgy vélem, hogy az egyetemi oktató nem húzódhat meg pedagógiai feladatai, katedrájának pajzsa mögött.

Közéletiségét éppen magas szaktudása teszi ha nem is „kötelezővé”, de mindenképpen hasznossá.

És ez nem feltétlenül jelent politikai közszereplést is. Ott van elég, sőt a kelleténél több jelentkező.

Arad szellemi életében a várhatónál sokkal halványabban érződik (az egyetemi városok sorába lépésünktől számított) „akadémiai negyedszázad.”

És ez így nem jó!

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu