Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2021. december 01., 09.05
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

Gyorsmérleg

Írta: Puskel Péter
2020. december 14., 16.51 Hétfõ / Arad

Nem tudom, más hogy van vele, de én évek óta ilyentájt gyorsmérleget készítek a távozóban lévő esztendőről. Kicsit befelé forduló, kissé köldöknéző ez a visszapillantó, de elegendő ahhoz, hogy derűsen vagy visszafogottabban, netán keserűen várjam az új évet.

Gondolom, ezzel a szokásommal nem vagyok egyedül. Más is megteszi, még ha nem is tudatosan, csupán spontánul. Emberek vagyunk, s ahogy egy ismerősöm fogalmazott, szeretnénk „tiszta lappal” nézni a jövőbe. Ez nem korfüggő, esetleg egyénfüggő szokás.

Nos, idén aligha tévedek, ha azt mondom, sokunknak, nagyon-nagyon sokunknak negatív a mérleg. A háború óta talán nem volt ilyen rossz éve az emberiségnek. Kérem, erről a kijelentésemről ne az jusson az eszükbe, hogy igencsak nagy szavakat használok, és milliárdok nevében beszélek.

A világjárvány alapvető szempontból „egy kalap alá” vett mindannyiunkat. Száz esztendeje nem volt ilyen megpróbáltatásoknak kitéve az emberiség – függetlenül attól, hogy hol él. Pár évvel ezelőtt, ha valaki netán felvetette volna egy ilyen méretű pusztító pandémia lehetőségét, bizonyára vészmadárnak neveztem volna. Ha pedig mégis, logikusnak találtam volna az azonnali egységes nemzetközi ellenreakciót. Képzeletem szerint a „tetteseket” kétséget kizáróan kiderítették, és azonnal felelősségre vonták volna. Másrészt azért, mert elképzelhetetlennek tartottam „mindmáig”, hogy az orvostudomány napjainkban, a 21. század második évtizedében váratlan vészhelyzetben ennyire tehetetlen és tétova. Igaz, a rákkal szemben sem tud évtizedek óta elég hatékonyan fellépni, de a megoldáson dolgoznak, kutatnak intézetek, laboratóriumok százaiban, és időnként történik egy csigamozgásnyi haladás. Sajnos, ezt itt, Európa elmaradottabb részén nemigen, vagy csak jóval később észleljük.

A mostani borzalom viszont teljesen váratlanul érte az országok, kontinensek többségét. Az egyetlen bíztató ebben a kiszolgáltatott helyzetben a védőoltás, amely nemrég „megszületett”, de hozzánk ki tudja, mikor jut el.

Nem rossz, pokoli esztendő volt a 2020-as év. És még nincs is vége. Karácsony, a szeretet ünnepe a legszűkebb családi körben, esetleg a másutt lakó szülők, gyermekek nélkül, szilveszter a szoba négy fala között, botladozó online oktatás, nullpontra szoruló szocializálódás, erősödő elidegenedés; otthoni munka az állandó pánik légkörében, a kisvállalkozások és a vendéglátóipar teljes csődje. Megduzzadt folyóként áradnak az egyébként segítő szándékú, de kényszerhelyzetbe került médiákból.

Mondjuk, hogy mindezeket még valahogy elviselnénk. A legnagyobb csapás azonban ismerőseink, barátaink elvesztése. Mikor cseng a telefon és a hívó ismerős, barát így kezdi: „hallottad?”… a hideg fut át a hátamon, mert sejtem, mi következik. Csak azt nem tudom, hogy kinek a váratlan megbetegedését, vagy végleges távozását kell magamban feldolgoznom. Legszívesebben ordítanék: elég, elég…! Ráadásul a helyzet olyan, hogy még a végtisztességet sem tudom megadni, mert éppen karanténban vagyok, vagy a megengedettnél többen lennénk a virrasztóban, a temetésen.

Mi lesz, ha mindennek vége, ha egyszer a megszokott kerékvágásába kerül az ország, ha ismét találkozhatunk távolabb élő családtagjainkkal, barátainkkal, ha bejárunk a munkahelyünkre, és nem otthonról, az elszigeteltségből levelezgetünk?

A válasz aligha lehet kategorikus. A pszichológusok, szociológusok még bizonytalanok ebben a kérdésben. Számukra is a helyzet többismeretlenes egyenlet.

Egyelőre mindenki arra vár, hogy az illetékes hatóságok kedvezőbb helyzetről számoljanak be, enyhüljön a veszedelem, oldódjék a szigorúság. Megérzésem szerint, erre év végéig kevés az esély. Különösen nálunk, ahol teljes a választások utáni zűrzavar, ahol a koncért kőkemény harcot folytatnak a pártok, ahol az alakulóban lévő új kormánynak gondokkal teli örökséggel kell megismerkednie, megbarátkoznia, majd döntenie.

Mikor lesz ideje arra, hogy a tettek mezejére lépjen?!

Ebben az évben aligha.

Könnyű szívvel bocsátjuk útjára 2020-at. Rossz éveink közt a legrosszabbat.

Önző vagyok és megkeseredett. Ha parányi okom van a derűlátásra, akkor annak örvendek, hogy megmaradtunk, túléltük, vagyunk.

Itt és most ez nem is kevés.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu