Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. december 10., 10.52
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel

Időkapszula a régi Aradról

Írta: Puskel Péter
2016. január 19., 18.10 Kedd / Arad

Mit üzentek egykoron a régi aradi képeslapokon?

Hogy még érthetőbb legyek, két lelkes lokálpatrióta – egy magyar és egy román – ­­sok más fiatal segítségével albumot szeretne összeállítani a hajdan volt városról. Nevezetes épületeiről, utcáiról tereiről, hangulatáról.

Talán lakosairól is.

Mindezt egykori képeslapok fotói és szövegei alapján.

Hiteles korrajz készül a „régi jó békeidőkről”, ahogyan nagyapám nevezte legényéveinek időszakát. Ezen én gyermekként jókat kuncogtam, hiszen minden szó, minden kép, minden emlék mintha a meséskönyvek lapjairól elevenedett volna meg.

Távolinak tűnt, s ha nem hittem volna szentül nagyszülőm komolyságában, talán megfordult volna a fejemben: csak azért találta ki, hogy engem szórakoztasson. 

Ma már aligha gondol valaki ilyesmire.

Divat a retró.

Más összefüggésben már leírtam ezt a rövid mondatot.

Örömmel tapasztalom, hogy erőteljesen gyarapodik azoknak az aradiaknak a tábora, akik kíváncsiak a régi felvételek sugallta miliőre, arra a gazdasági és társadalmi háttérre, amelyben szüleik, őseik éltek. Nincs ebben semmilyen politikai töltet, hátsó gondolat, valaki és valami ellen irányuló indulat. Csupán józan kíváncsiság és a szülőföld szeretete. No meg az a felismerés, hogy jövőd záloga a kezedben van.

De ehhez ismerned kell a múltad!

Ha valaki rákattint a manapság oly népszerű közösségi oldalakra, bizonyára elcsodálkozik azon, milyen sokan közölnek régi, és persze új felvételeket is a város szépségeiről, milyen pozitív a „facebook” nemzedék hozzáállása ehhez a kérdéshez.

Milyen élvezettel küldik, fordítják le románra, magyarra, németre, szerbre a képeslapok pár soros üzeneteit, hogy mindenkihez eljuthasson.

Álszerénység nélkül leírhatom: bő tíz évvel ezelőtt, amikor az Irodalmi Jelen Könyvek kiadójának ösztönzésére összeállítottam a közel 400 régi „anzikszkártyát” ötnyelvű kísérő magyarázattal ellátott albumot (Emléklapok arégi Aradról), remélni se mertem, hogy akkora visszhangja lesz. Hogy elindul egy folyton növekvő hógörgeteg, amelyhez még napjaikban is tapad friss „hó”, azaz a szülőföld vagy a befogadó város „tegnapjának” megismerését célzó friss, életképes ötlet.

Mert kétségtelen, hogy így van. Bizonyíték rá a szállodák, lokálok, étkezdék falain látható, kinagyított régi képek sokasága.

A régi anzikszkártyák felértékelődése.

Az album igényű kiadványok divatja.

És a mostani kezdeményezés.

Eszembe jutott akkoriban egy jóval korábbi, némiképp torzóban maradt próbálkozásom. A hetvenes évek derekán egy szerény újságrovatot indítottam, amelyben régi, szép aradi épületeket mutattam be pár jellemző mondat kíséretében.

Óriási botrány lett belőle, amely hajszál híján az állásomba került.

És rosszabbul is végződhetett volna.

Az egyik legfőbb megyei elvtárs elé citáltak, aki üvöltve bizonygatta, hogy én ezzel a rovattal „visszasírom az osztrák–magyar monarchiát”, ahelyett, hogy az új blokknegyedek szépségét magasztalnám.

Az elvtársból mellesleg 1989 után úr lett: képviselő úr. Akkoriban a Szabadság-szobor felállítása ellen prüszkölt hevesen.

Szurkolok az album szerkesztőinek.

Arad soknemzetiségű, sokarcú város, gazdag múltú város.

Hogy ilyen volt és ilyen lett nemzedékek munkájának, verítékének eredménye.

Aki megfogja „lelkületét”, az tesz valamit a jelen és a jövő érdekében.

És nem is keveset.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu