Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. január 20., 07.37

Puskel Péter

A merész álmok olykor teljesülnek. Csak nem mindig akkor, amikor szeretnénk. Határtalan türelem, kitartás kell hozzá. Nem ritkán néhány nemzedék stafétája. Ami a nagyapának nem sikerült, valósággá érhet az unoka életében.
Olvasom Jámbor Gyula barátom remek írását a hazai multimilliomosokról. Számuk növekvőben van, vagyonuk szintén szépen gyarapodik. Miközben az ország továbbra is az európai kullogók közt is egészen hátul…
Aki járt mostanság Nagyváradon, annak szinte mellbevágó a látvány. A Pece-parti Párizs pár év alatt óriásit fejlődött, szépült, európai külsőt öltött. A belváros szinte minden jelentős épületének a külseje megújult.
Bűvös szám a 75. Különösen, ha életkort jelez. Megtréfálja a matematikát. Nem száz, attól még elég messze áll(sz).
Lóvasút a Szabadság téren
Tömegközlekedésről Aradon a lóvasút beindítása óta beszélhetünk. Éppen a napokban volt a másfél évszázados évfordulója. Csendben telt el, nem jutott senkinek az eszébe, hogy felhívja a figyelmet a város múltjának egyik fontos mozzanatára.
Na nem a nagyvilágban, vagy akár kisrégiónkban. (Bár ez utóbbi is megérne egy misét.) A nyár közepén beindult egy olyan szükséges és immár halaszthatatlan munkálat Arad belvárosában, amelynek végkimenetelét aligha tudja valaki is megjósolni.
Az egykori Kossuth-szobor évfordulóján
1849. október 6. kerek évfordulójának küszöbén felvillant egy idevágó, ugyancsak kerek dátum: 1909. szeptember 19. Átsiklani fölötte aradi magyar embernek egyet jelentene hagyományaink feledésével, nagyjaink mellőzésével.
Arad Napjai mifelénk kulturális és gasztronómiai események láncolata. Hol nívósabb, hol „lazább”, hogy finoman fejezzem ki magam. Ilyenkor az eszem-iszom és a „szemem legeltetem” mellett illik emlékezni arra, hogy mit is ünneplünk 185 évvel a jeles esemény múltán itt, a Maros ölelésében.
Kérdi a szomszédom, aki rendszeresen „bombáz” a várossal kapcsolatos ötletekkel és észrevételekkel, hogy nem tűnt-e el fel nekem, hogy a volt polgármester 15 évi regnálás után oly simán olajra lépett, mintha minden idők legjobb városvezetője lett volna.
Több olyan palota áll még Aradon, amelyekről ebben a sorozatban nem szóltam. A bérpaloták közül a Kovács- (1906, Milea u. 19.), a Kohn József- (1905, Episcopiei 9.) a Kintzig- (1911, Lucian Blaga 11.) és a Suciu Maria-palota (Blajului 3.). Némiképp kivétel az Andrényi-palota, amely annak idején a bárócsalád otthona volt.
Megint találkoztunk. Megint? De hiszen elröppent tíz esztendő! És nem is nyomtalanul. Mélyültek a barázdák, ritkult a haj, lassult a „kis jubileumon”, a félszázon még erőteljes lépés, halkult a hang.
A Kölcsey Egyesület gondozásában pár éve megjelent Palota a Zrínyi utcában című kötetem pozitív fogadtatása adta az ötletet: mi lenne, ha az érdekes háttérrel, múlttal rendelkező többi aradi bérpalotát is bemutatnám egy sorozatban?
A Szerb-palotának különleges státusa van. A hajdan jelentős számú kisebbség lakta kerület és a történelmi városközpont határán húzódik.
Arad főterének egyik legrégibb épülete magán hordozza a városfejlesztés jellegzetes jegyeit: homlokzatán megtalálni a késői barokk elemeit, de az eklektika számos, szemet gyönyörködtető elemét is.
<%freshnews%>
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu