Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2020. január 20., 08.40

Puskel Péter

„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” – hangzik el meglehetősen gyakran felnőttek szájából a (roppant bugyuta) kérdés. „Ha én azt tudnám, szép pénzt keresnék vele” – mondhatná egy felnőtt fejjel gondolkodó kérdezett.
Sok mindent megőrzött a két világháború közötti aradi „úriemberek” eleganciájából. Magas termet, feszes tartás, könnyed meghajlással kísért, udvarias köszönés.
Lelkes fiatalok voltak, friss, még nyomdaszagú egyetemi diplomával. Szinte egyszerre kerültek Aradra.
Aradon Totónak becézték az osztálytársak. A „Vegyesben” ragasztották rá ezt a nevet.
Sok jelzős szerkezetet lehetne a neve mellé biggyeszteni: a leghosszabb életkort megélt erdélyi újságíró, a legértőbb zenekritikus újságírók egyike, a két világháború közötti aradi sajtó „utolsó mohikánja” stb.
Ha múzeumi rendezvényre indulok, mindig felvillan előttem szőkesége, sudár termete, megfontolt beszéde. Pedig már 13 éve nincs közöttünk. És az idő könyörtelenül tompítja, olykor feledteti az emlékeket.
Alacsony volt, halk szavú és udvarias. Mint aki bocsánatot kér, hogy szól, hogy véleményt nyilvánít, hogy itt él, közöttünk, ebben a zajos, könyöklős, olykor kíméletlen világban.
Kiskamasz lehettem, amikor nagyapámék pernyávai otthonának szomszédságában egy árván maradt asztalosműhelyt kibérelt. A háziak azt mondták, pályakezdő szobrásznak lesz a műterme.
Százévenként csak egyszer vagy talán egyszer sem születik ilyen ember. Magas hivatástudat, szociális érzékenység, szülőföldszeretet, kultúrapártolás szerencsésen ötvöződött benne.
Legutóbb azt fejtegettem, hogy kivételes szerencse, ha az ember hobbija és hivatása egybeesik. Ez felér egy lottónyereménnyel. Évtizedeken át azzal keresed a kenyered, amit a legjobban szeretsz.
Vannak párhuzamos életpályák. Együtt haladnak, majd eltávolodnak egymástól, újra közelednek, hogy ismét eltávolodjanak, s valahol a végtelenben talán ismét találkoznak.
A „régiek” közül sokan ismerték, sőt, a felmenőit is, hiszen tősgyökeres aradi volt. Nagyapja, édesapja nyomdát és papírkereskedést működtetett a belvárosban.
Jó volna tudni, hányan emlékeznek még rá. A „hetvenkedők”, meg akik még szeretnének, de már a két hetesen is túl vannak. Szóval a szó szerinti „véndiákok.”
A népszerűség nem mindenkinek adatik meg. Sok minden kell hozzá. Megnyerő külső, belső adottságok egész sora… Születési és jellemformálási erények.
<%freshnews%>
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu