Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. december 10., 11.11
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel

Kívül piros, belül…

Írta: Puskel Péter
2016. február 26., 16.56 Péntek / Arad

Olvasom kedves kollégám a Szebeni szalámiról szóló glosszáját, és minden sorával egyetértek. Az élelmiszeripar egyike azoknak a rejtélyes ágazatoknak, amelyek belső „titkai” a legkevésbé ismertek a laikusok, azaz a fogyasztók előtt. Talán jó is, hogy nem kutakodunk, mert akkor patthelyzetbe kerülnénk. Se vele, se nélküle…

Emlékszem egy idős kolléga intelmeire, amikor kezdő újságíró koromban, valamilyen véletlen folytán egy konzervgyári riportra küldtek. – Ha nagyon odafigyelsz a termelési folyamatra – mondta –, az életben nem eszel többé konzervet. Hát láttam ott egyet s mást. Akkoriban viszont olyan idők jártak, hogy túl nagy luxus lett volna finnyáskodni.

E téren aligha történt lényeges változás. Az élelmiszerek preparálásának, tartósításának titkait „hét pecséttel” őrzik a gyártók. Ami a címkéről leolvasható, az csupán tájékoztató. Hogy mi van a párizsiban, a virsliben, a szalámifélékben, a nem előttünk, hanem vágóhídi körülmények között készült darált húsban, annak elképzelésére talán szegényes a fantáziánk. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy minden, ami fogyasztásra nem kívánatos, vagy ami az emberi szervezetre káros és alig valami abból, amiért tulajdonképpen megvesszük.

Sajnos, többé-kevésbé így van ez más égtájakon is. Talán csak nem ennyire. Ha élesen fogalmaznék, azt a kifejezést használnám, hogy nem ennyire arcátlanul.

Ha végtelenül naiv lennék, akkor azt is megkérdezhetném, hogy akkor az illetékes, egészségügyi, élelmiszer-ellenőrzési szervek ezt miért hagyják?

Hát azért, mert az árut eladás végett tartósítani kell, s így hozza a sok pénzt a konyhára. Az élelmiszeripar nemzetgazdasági húzóágazat, akár a gyógyszeripar, melynek a háttere szintén szövevényes, áttekinthetetlen. Viszont jövedelmező. Visszatérve mindennapi betevőnkre, a héten egy hazai kereskedelmi csatorna meghívott szakértője arról beszélt, hogy az a „baj”, hogy a fogyasztási szokásaink nagyon megváltoztak. Régebben a gyümölcsöt nyáron fogyasztottuk, most télen is körtét, szőlőt, dinnyét kívánunk. Ha kívánjuk (mintha azt éreztem volna ki a szavaiból, hogy fene a gusztusunkat, ám lehet, hogy csak beleéreztem), akkor számolnunk kell azzal, hogy ezt szállítani kell, s az üzletben se romolhat meg pár nap alatt. Szóval a tartósítást célzó vegyszerezés elkerülhetetlen.

No de milyen érdekes, hogy ezt semmilyen uniós szabvány nem tiltja, s alig, vagy egyáltalán nem korlátozza (lásd az évtizedek óta forgalmazott és a fiatalság körében oly népszerű kólaféleségek, amelyek káros volta már régesrég nyílt titok, de amelyek óriási profitot hoznak mindmáig a gyártóknak, forgalmazóknak. Ezzel szemben a kistermelőknél még a disznóölésnek is előírásszerűen kell történnie.

Szóval én még reménykedem. Persze csak óvatosan. És nem abban, hogy valaha az egészséges táplálkozással kapcsolatos, számos hírportálon, tévécsatornán ömlesztve tálalt legújabb felfedezések összhangba kerülnek a gyártók érdekeivel, hanem, hogy lesz egyszer alternatíva is. Mondjuk egy olyan élelmiszerbolt Aradon (is), ahol a megye sajátos termékeit a falusi őstermelők feldolgozásában vásárolhatja meg a fogyasztó. A szenttanai sós túrót, a tornyai rétest, a nagylaki szalámit, a pécskai kenyeret, a székudvari savanyúságot, a világosi bontott csirkét, hogy csak néhányat említsek a megyei ételsajátosságok közül.

Bennük sokkal jobban bízom. Bár, ha a nyár teljében a piacon megvásárolható vastaghéjú paradicsomra gondolok (nem a plázákban forgalmazott csak nevében és színében az eredetire emlékeztető „klónjára”), akkor ez a reményem is szertefoszlik.

Kiderül az, hogy az egészséges táplálkozással kapcsolatos, egymásnak nagyon is ellenmondó ajánlások, a gyakorlatban aligha kivitelezhetők.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu