Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. június 02., 00.44

Mi másról…

Írta: Puskel Péter
2020. március 30., 17.42 Hétfõ / Arad

eshet mostanság szó, mint arról a vírusról, amely feje tetejére állította a világot, s amely néhány hét leforgása alatt a 21. század mumusává lépett elő? Olyan rémképpé, az emberiség olyan ellenségévé, amely fajra és a bőr színére, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül nemcsak rémisztgeti földünk lakóit, hanem pusztítja is.

Ha valaha valaki megírja a 21. század történelmét, a tavaly év végén indult, hozzánk februárban érkezett, márciusban elterjedt és, ki a megmondhatója, hogy meddig nyújtózó, terjedő, egészségünket és emberségünket, de nem utolsó sorban életünket próbára tevő világjárvány minden egyéb eddigi eseményt felülmúlt.

Ki beszél ezekben a hetekben a migráns-helyzetről, uniós követelményekről, nemzetek, országok közötti konfliktusról és megoldási lehetőségeikről?!

Mindent háttérbe szorított a korábban ismeretlen, koronavírus okozta, COVID–19-ként „elkeresztelt” betegség, pandémia.

Ahogy egy kedves ismerősömtől hallottam egészen más szövegkörnyezetben: az életben vannak nagyon fontos dolgok és még azoknál is fontosabbak.

Kétségtelen, hogy most ez utóbbinál tartunk.

A kijárási tilalmat, úgy tűnik, kellő komolysággal kezeli az ország lakossága. Kinézek az ablakon. A belváros szívében lévő utcában egy lelket sem látni. Tíz óra elmúlt. Perceken belül elindulhatnak a környék nyugdíjasai, hogy beszerezzék a közeli boltokból a szükséges élelmet, a még közelebbi patikákból – négy van karnyújtásnyira! – az esetleges gyógyszert. „Magad, uram, ha nincs szolgád!”

Humanitárius szervezetek? Eddig még nem serénykedtek a környéken.

Nehéz, talán azt is mondhatnám, válságos napokat élünk. Fegyelmünk, törvénytiszteletünk nagy erkölcsi próbája ez a szeszélyes tavasz.

Persze most is akadnak „smecherek”. A román nyelvből ez a szó, kifejezés aligha fordítható pontosan magyarra. Arra az embertípusra utal, aki minden helyzetben feltalálja magát, de sose tiszta eszközökkel, hanem a törvény kiskapuinak áthágásával. Szóval már hallottunk, Aradon is, olyanokról, akik rendfenntartó erőnek adva ki magukat helybeni pénzbírsággal sújtották a látszólag kisebb fajsúlyú smechert, azt, aki megszegte a kijárási tilalmat.

Szóval, minden időszaknak megvannak a haszonélvezői, emberi selejtjei.

De nem is róluk ejtenék szót, hanem azokról, akik nem feledkeznek meg a bajban és a szobafogságban sem barátaikról, ismerőseikről. Szinte tízpercenként cseng a telefon. Külföldről és a szomszéd utcából záporoznak a kérdések: mit csináltok? Jól vagytok? Tudok-e valamiben segíteni? Ha másban nem, legalább megszívlelendő tanácsot adni.

Ez jó, ez szívet melengető. Mindnyájan bajban vagyunk, de ilyenkor valóban kiderül, ki az igazi barát, kiben bízhatunk, kire számíthatunk.

Nehéz napokat élünk, a fényt az alagútban senki sem látja. Latolgatnak, de a prognózisnak nincs megalapozott, tudományos háttere.

A kezdeti pánikhangulat, megérzésem szerint, csillapodóban, de nagyon sok honfitársunknak hihetetlenül sok a vesztenivalója. Gondoljunk csak a nagy kulturális rendezvények elmaradására, a sportversenyek elhalasztására, az olimpia ingatagságára! Négy év tudatos munkája, hatalmas fizikai erőfeszítése foszlott szét pár nap alatt. És ekkor az anyagi vesztességekről említést sem tettünk. És éppen a legjobban érintett emberek, élsportolók intenek nyugalomra és fegyelemre, a rendelkezések tiszteletére.

Meddig lesz kijárási tilalom, határzárlat, ellenőrzés, mikor találkozhatnak egymástól elválasztott családtagok, ki mikor nyeri vissza a munkahelyét, vehet részt egy hozzá közel álló személy temetésén?

Megannyi kérdés, amelyre a holnap, a holnapután ad(hat) választ.

Addig tartsuk be az utasításokat és reménykedjünk, hogy idővel ez a veszély is lecseng!

Végül is más normális lehetőségünk nemigen akad.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu