Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2021. december 05., 06.49
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

Minek nevezzem?

Írta: Puskel Péter
2021. május 17., 15.17 Hétfõ / Arad

Valamikor a ’70-es évek derekán Bukarestben történt. A poznani napilap egyik újságírójának mutattam be fővárosunkat. Akkoriban szinte testvérlapi kapcsolatban álltunk a félmilliós lengyel nagyváros legolvasottabb újságjával. Jómagam 12 napig élveztem vendégszeretetüket. Akkoriban náluk sem volt valami fényes a helyzet. Az élelmiszerellátás szempontjából mi egy fokkal előttük jártunk.

Reggel érkeztem Bukarestbe, egy a szállodája közelében lévő kávézóban adtunk egymásnak randevút.

Szóval jött a kolléga a szállodából a bárba, és a kézfogás után azonnal mellemnek szegezte a kérdést: mit jelent az a szó, hogy „furat?” merthogy ez volt a lepedőjére írva nagy betűkkel. Mondtam neki. Finoman mosolygott, majd fél perc múlva mindketten szinte egyszerre hahotába törtünk ki. Különösen azután, hogy a kávéskanál szárán is ugyanez a bűvös szó volt olvasható.

– Óvintézkedés – mondja, és látom már rajta, hogy jól indul a napja, lesz még néhány meglepetésben része, amíg a fővárosban vagyunk.

Hát volt, de nem részletezem, mert ez csak egy epizód. Közel fél évszázada történt az „átkosban”, helyileg pedig, ha úgy tetszik, az egykori „regát” szívében.

A történet akkor jutott az eszembe, amikor nemrég a belváros egyik nagy élelmiszerüzletében hiába kerestem a modern mérleget. Egyik napról a másikra eltűnt. A felvigyázó nyugdíjas azt mondta, hogy a pénztárosnő méri le, amikor fizetésre kerül sor. Magyarázatként hozzátette, hogy nagyon sok mostanság az áruházi lopás.

Lopunk, lopogatunk? Aztán már nem is csóváltam a fejem, amikor az

egyik teraszvendéglő pincére záróra előtt óvatosan leszedte az asztalok üveglapját. – Ellopják? – kérdeztem. – Maga mondja – válaszolta. Lelki szemeim előtt megjelent a tolvaj, aki négyzetméternyi üveglappal vonul végig a korzón. Vagy talán modernizálódott, és kocsijával, fütyülve az éjszakai kijárási tilalomra valamikor éjfél táján leparkol a terasz közelében és egyenként bepakolja az asztal üveglapjait. Aztán, hogy mit csinál velük, az már az ő gondja.

És akkor jön a ráadás. A viráglopás számtalan nyoma tetten érhető Aradon. A város elülteti – a Sportcsarnok előtti parkban, a Kultúrpalota előtti Maros-parton stb., amelynek sétánya most dicséretes felújítási munkálatok színhelye. Ma gyönyörűsége a szemnek az elültetett árvácskák sora, holnap ugyanott feltúrt föld, megtépázott, hiányos kőládák. Tavaly is volt rá példa, idén, úgy tűnik, csoportosan járnak a virágtolvajok.

Már utcai virágot is lopunk?

Egy emberi élet történetében „fényévnyi” távolságra vagyunk a bevezetőben említett esettől. A Caușescu-kor már csak keserű történelmi emlék. És mindez Aradon, az egykoron büszke polgárvárosban, nem a fanarióta időszak szokásrendjét és a balkáni életszemlélet befolyását hosszú ideig magán hordozó Bukarestben.

Eredetileg nem állt szándékomban ilyen kemény szavakat használni.

Ha a kedves olvasók közül valaki finomabb, árnyaltabb magyarázatot tud az említett jelenségek megnevezésére, kérem, jelezze!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu