Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. április 04., 14.31

Nőnap ürügyén

Írta: Puskel Péter
2020. március 08., 18.23 Vasárnap / Arad

Március 8. örök.

Erről a szebbik (dehogy is gyengébb) nem képviselői nagyon ügyesen gondoskodtak. Ebből sikerült kiszűrni a politikát, a múltat s a bizonytalan jelent. Egyszóval mindent, ami megfojtja, gúzsba köti és lehűti hétköznapi örömeinket, s azt az örök férfiúi vágyat, hogy hölgyeinknek, asszonyainknak a szebbik arcunkat mutassuk.

Szóval jómagam is virágpiacon kutakodtam, s egy-egy áruház ajánlatát is szemügyre vettem. Egy ízléses rózsacsokor felkeltette a figyelmem. Alaposan megvizsgáltam, mert gyanút keltett, hogy „nincsen rózsa tövis nélkül”. Itt pedig alig-alig. Aztán egy parányi címkéből kiderült, semelyik híres aradi kertészetből, de még nem is a szegedi „nagybaniról” (számos aradi virágárus innen szerzi be az árút) került az aradi boltba, hanem egyenesen Kenyából (!!)

No comment.

A kereskedelem útjai kiismerhetetlenek a kívülálló számára.

Manapság egyébként az átlagembernek nagyon nehéz kibogoznia, hogy mi honnan és milyen úton kerül(het) hozzá. Talán már nem is kíváncsi rá. Na, most tessék elképzelni, hogy az a szegény rózsa mit „szenvedett”, amíg Afrika mélyéből az aradi üzletbe eljutott. Hány régi, (hadd írjam le!) normális virágcsokor bírt volna ki ilyen hosszú és szövevényes utat? Ezt viszont „preparálták”, felkészítették a viszontagságokra. A jó ég tudja (no meg az ezzel foglalkozó szakik), hogy mivel tartósítják. Illata nemigen van, viszont, mindezek után, otthon még egy hétig is frissnek tűnik.

Apropó frissesség! A nagy üzletláncok almái, narancsai, citromai stb. is gigantikus méretűek és „mosolygósak”. Ezek is átestek néhány esztétikai műtéten. Felvarrták „ráncaikat”, felkészítették a több hetes útra, s arra, hogy pár napig az áruházban is kapósak legyenek.

Hogy velük mennyi káros vegyi anyag, rákkeltő (?) kerül a szervezetünkbe, az kit érdekel?!

A fontos a bevétel, a gazdaságosság, a nyereség.

Pályakezdő falusi tanárként őszutón olykor a cukorrépával púposan megrakott teherautó tetején kapaszkodva utaztam be hétvégén Aradra. Az emlékeinkben még létező cukorgyárba szállították a nyersanyagot.

Manapság alig találni olyan kristálycukrot, amelyre ráírják (hiszi, aki naiv), hogy cukorrépából van. Az emberek többsége valami cukorra emlékeztető, alig édes, igen apró szemű valamit vásárol. Ez van, ezt kell szeretni. Mint az egykori szólás szerint a szocializmust. (Az aktivisták pedig ezt a feleségükre értették.)  Kiszaladt a számon, leírtam, pedig távol áll tőlem, hogy a nőnap szépségét ostoba férfidumával, ósdi viccekkel csorbítsam.

Szóval hová is akarok kilyukadni? Oda, hogy naponta ételbőségben mérgezzük magunkat, s ilyenkor elég egy koronavírus megjelenése, elhintése a köztudatba, és íme az eredmény: össznépi pánik, már nemcsak Európában, hanem szinte minden kontinensen: kulturális rendezvények, tízezreket vonzó sportesemények lemondása, elnapolása, idegenforgalomból élő országok turisztikai megbénítása; szinte minden országot sújtó gazdasági recesszió.

És ki tudna megmondani, hogy az eldobott „nagy kő” hol áll meg és kit hogyan talál el?!

Mi, emberek csináltuk, mi isszuk meg a levét.

De ha úgy tetszik, mi főztük, mi fogyasztjuk el.

Mi mást tehetnénk, ha balgák voltunk, vagyunk és leszünk?

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu