Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. szeptember 27., 13.58

Ráncfelvarrás a 24. órában

Írta: Puskel Péter
2020. augusztus 03., 16.54 Hétfõ

Rég nem volt ilyen önfeledt népünnepély Arad belvárosában, mint vasárnap este. Szurkolók százai több órán adtak hangot örömüknek az UTA feljutását ünnepelve. 

Egyike volt azoknak a ritka eseményeknek, amelyeknek nem volt politikai háttere. A város, a sport szeretete fűtötte a főként fiatalokból álló rajongókat. Ha időnként nem petárdáztak volna, ha nem úgy ünneplik a legjobbak közé való feljutást, hogy közben a szomszédvár, Temesvár csapatának hasonló célzatú igyekezetéből gúnyt űznek, egyértelműen pozitív megnyilvánulásnak tarthatnák a vasárnapi örömünnepet.

Kinek jutott eszébe, ki késztethette volna ezeket a boldogan éljenző fiatalokat arra, hogy a testünket, lelkünket nyomasztó járványveszélyre gondoljanak?! Maszkról, követési távolságról aligha lehetett szó. A szép számban felvonuló csendőrök is csak arra ügyeltek, hogy nagyobb ne legyen a zavargás és ne csapjon át atrocitásba.

Hát igen, sok év után ezt is megértük!

Az ünneplőket szemlélve újra eszembe jutott, hogy Neuman Ferenc báró jó 75 évvel ezelőtt egy olyan sportegyesületet hozott létre, amely Arad városának a jelképe, az „arca” lett, ahogy mondani szokás a reklámok világában.

Nem sok ilyennel büszkélkedhet Arad. A 13 vértanú városa, azaz a magyar Golgota ’48 mártírjainak emlékét idézi. Pár éve román történészek az egyesülés előszobájának, szebben fogalmazva politikai központjának nevezik Aradot. Az eseményt megörökítő, évtizedekig „készülő” emlékmű-állítás csúfos kudarcáról immár alig esik szó.

Ha az emblematikus jelképek keresése közben mélyebbre „ásunk”, akkor még megemlíthetjük a vagongyárat, a focicsapat nevét adó, de a föld színéről teljesen eltüntetett textilgyárat és a köztudatba kevésbé beékelődött egykori Marta autógyárat. Bizony meglehetősen kevés. A baj akkor van, ha a kevéssel sem tudunk gazdálkodni. A textilgyárat túlélő focicsapat kapcsán a közvélemény időnként hall egyet s mást a Maros-parti városról, amelyben a múlt emlékei a közelmúlttal karöltve szép sorjában tűntek és tűnnek el. Az országkapunak számító Aradon ugyanis igen kevés olyan emlék maradt meg, amiért érdemes ideutaznia vagy elidőznie a látogatónak. Mert azzal, hogy „itt volt”, „itt állt” nem sokra megyünk. Az emléktáblák hiánya ilyen vonatkozásban nagyon fájó.

Resica iparvárosi múltjának szép emléke a város egyik parkjában felállított mozdonykiállítás. Aradon, a hazai ipar egyik nagy fellegvárának legújabb kori története már ezt is nélkülözni kénytelen.

Az ipartörténet múzeuma évtizedek óta a szőnyeg alá sepert ötlet.

Még jó, hogy a labdarúgás egyik hazai fellegvárában az UTA szebb napokról álmodott. S ha a következmények nélkül elcsúsztatott átadási határidők egyik helyi rekordját felállító stadionépítés befejeződik (Neuman Ferencnek 1946-ban 11 hónapra volt szüksége, hogy az ország akkori legmodernebb focipályája felépüljön!), akkor az egykori „piros-fehérek” mai utódai sikeres ráncfelvarrást végeztek az elöregedő és egyre inkább hátérbe szoruló város arculatán.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu