Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2020. október 23., 04.51

Váltsunk már témát!

Írta: Puskel Péter
2020. szeptember 22., 17.32 Kedd / Arad

Barátom érdeklődik, hogyan telnek a napjaim. Már, amikor itthon vagy – jegyzi meg. Érzem hangjában a finom iróniát, amivel gyakori kirándulásaimra, utazásaimra céloz. Mondom, hogy itthon vagyok, és éppen cikket írnék. – Remélem, nem a járványról, mert attól idegrohamot kapok – folytatja –, hiszen éjjel, nappal ezt látom, hallom, olvasom. Olykor erről is álmodom. És csuromvizesen riadok fel.

„Felveszem a kesztyűt”, azaz belemegyek a játékba és visszakérdezek, hogy a helyemben ő mit tenne? – Írjál arról, amit nagyon szeretsz, és amiből sosem elég, mert Arad már régecskén a kullogók csapatát „erősíti.” Mindig akad új a Nap alatt – hangzik a nagyvonalú tanács. – Megmozdult valami, látszik, hogy kampányban vagyunk, ilyenkor jól jön a serénység és a mindenre kiterjedő figyelem látszatát kelteni a választókban. A belvárosban valahol például minden héten feltörik az aszfaltot, a kövezetet. Jó, csatornáznak, meg ami ezzel jár… De a munkálat nyomainak elsimítása katasztrofális. Ráadásul az ésszerűségnek, a tervszerűségnek és az igényességnek parányi jelét sem látni – ad helyet az olvasói véleménynek.

Sajnos, igazat kell adnom neki. Aztán, mielőtt letenné, még előáll egy érdekes megfigyeléssel. Mondja, hogy a járda helyett mostanság mindenütt alkalmazott térkövezés teljességgel nőellenes.

Ezt még eddig mifelénk senki nem merte ilyen direkt módon megfogalmazni. Kőkockával kirakott járdán tűsarkú cipőben roppant nehéz a gyalogos közlekedés. Igaz, hogy mostanság nem is olyan időket élünk, hiszen a divat is a sportcipők hosszú uralkodásáról vall. A sportos öltözködés a világjárványtól függetlenül már régecskén „hódit”, a televízióban is igen gyakran ezt látni. Márkás öltönyhöz, nyakkendőhöz márkás sportcipő. Fura időket élünk.

Szóval Aradon a kövek helyenként felváltják a több, mint egy évszázada meghonosodott aszfaltot. A baj abból adódik, hogy a más hazai városokban is elvégzett „korszerűsítést” nálunk néhány éve is gyalázatosan végezték, most pedig rátettek még egy lapáttal a minőség rovására. Tessék megnézni, mi történik az evangélikus-lutheránus templom környékén ezekben, a kampányterhes napokban! Korábban ez a kis utcarész rehabilitációja fel sem vetődött. Nem is volt rá szükség. A „célegyenesben” azonban mindenki bizonyítani akar: lám mennyit tettünk Aradért.

Ennek a roppant gyenge lábon lévő állításnak az érzékeny pontjait már sokszor boncolgattam. Elég kitennünk a lábunkat az erdélyi városokba, az Aradnál jóval kisebbekbe, múltjuk és jelenük alapján sokkal jelentéktelenebbekbe, hogy láthassuk a különbséget.

Nem a mi javunkra.

Ez fáj. Nagyon fáj.

És itt jönnek a képbe a világjárvány miatti töméntelen gond közepette a húsosfazék-közelségre vágyó botcsinálta politikusok. Ismert és a pártok árnyékából kilépni vágyó akarnokok. Ők aztán nem szégyellnek fűt-fát ígérni. Ha átböngészem a postaládámba, olykor a lakásküszöbömre elhelyezett brosúrákat, alkalmi újságokat, már-már könyv formában, igényes kivitelezésbe (töméntelen kampánypénz) öltöztetett „ígéreteiket”, azt kell mondanom, hogy az itt felsorakoztatott fogadalmakon kívül aligha akad olyan óhaj-sóhaj, ami az elkövetkező négy évben Arad felvirágzását célozná. Van minden abból, amit az előző kampány jelöltjei ígértek, és ahogy helyzetbe kerültek, azonnal el is felejtettek. Kiegészítésként pedig még tucatnyi más ötlet: kórházak, turisztikai útvonalak, hidak, játszóterek, parkok, műemlék-védelem és az építészeti örökség megóvása, parkolók, várak rehabilitációja, fürdővárosi arculat, tükörsima megyei utak. Felsorolásuk is féloldalnyit tenne ki.

Ha mindezeknek csak egy csekély töredéke is valóra válna, Arad városa és a megye az ország élvonalába kerülne, holott erre az elmúlt harminc év egyetlen helyi vezetősége sem volt képes. A hangzatos ígérteken túlmenően talán nem is akarta. Jobb, kockázatmentesebb a csendes középmezőny, a „futottak még” kategória… És főleg, ami vele jár: hatalom, pénz, befolyás. Még akkor is, ha csak egy mandátumra jön be a halandzsa.

Nehéz napokat, heteket, hónapokat élünk. Ahogy közeledik a „nagy nap”, (szeptember 27.) a választási láz a világjárvány miatti óvatosságból és apátiából szeretné kizökkenteni a lakosság nagyobb részét.

Váltsunk már témát! – ajánlotta az olvasó és jómagam is reménykedtem…

Aligha sikerült.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu