Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. január 18., 16.39

Víruslavina tegnap és ma

Írta: Puskel Péter
2020. november 23., 16.27 Hétfõ / Arad

Ha egy cseppet elmélyedünk régiónk múltjában, megdöbbenéssel tapasztalhatjuk, hogy szinte egyetlen nemzedék sem szabadult meg a maga korában súlyos veszélyt jelentő pusztító járványoktól. Hogy ezek közül melyik és milyen mértékben terjedt el a szomszédos országokban, a kontinensen vagy esetleg azon túl, ma már aligha tudjuk pontosan feltérképezni. Majdnem biztos, hogy volt olyan, ami egész Európára veszélyt jelentett. Gondolunk itt, mindenekelőtt, az első világháború utolsó évében kirobbant és a következő esztendőre is kiterjedt spanyolnáthára. A kutatók szerint az áldozatok száma meghaladta a világháború emberi veszteségeit.

A korabeli orvostudomány minden erőfeszítése ellenére akkoriban sem tudott azonnal hatékony ellenlépéseket tenni, így a járványok hatalmas emberi és anyagi áldozatokkal jártak.

A XVIII. századig a pestis és a kolera volt az emberiség „mumusa”. A Bánságban és a Partiumban négy-ötévenként szedte az áldozatait. A szakemberek az 1347–1348-as évit tartják a legsúlyosabbnak, Európa-kiterjedésűnek. A későbbi évszázadokban igen gyakran, olykor egy évtizeden belül kétszer-háromszor is felütötte a fejét, és keményen szedte az áldozatait. Az 1738–1739-es nagy járvány után emelték Aradon, az akkori főtéren a város első Szentháromság-szobrát. Köszönet és hálaként a megmenekülésért és abban a reményben, hogy talán ez volt az utolsó.

Sajnos, csalódniuk kellett eleinknek. 1762-ben a Bánság a járvány egyik fő góca. Ezután a kolera jut főszerephez. Az 1831-es kolerajárvány egyik első áldozata éppen a betegség ellen küzdő Buchwald Ödön orvos volt. Emlékműve a mai Tisztviselőtelep helyén álló egykori ótemetőből átkerült a Felsőtemetőbe. Ma is ott áll a neves család sírkertjében.

A század végéig még jó néhányszor szűknek bizonyultak a temetők. Majd csak a 20. század elején szűnt meg ez a pusztító járvány. Ekkor rendelte meg Salacz Gyula polgármester Róna József pesti szobrászművésztől a színház előterében látható Szentháromság-szobrot. De a vészfelhők még akkor sem oszlottak szét, hiszen a régiek mellett újabb és újabb járványokkal kellett szembenézni.

A következő században is főleg a kolerajárvány keserítette meg az emberek életét. De a tuberkolózis (tüdőbaj) és a diftéria (torokgyík), sőt a hastífusz sem kerülte el vidékünket.

Az első világégés idején az aradi várban raboskodó délszláv foglyok között az elemi higiéniai feltételek hiánya miatt terjedt el a hastífusz. Több mint 3 ezren estek áldozatul. (Sajnos, későn váltották és fokozták le emiatt a várparancsnokot.) Túlzott óvatosságból az erődítményen kívül, a vízpart közelében állítottak számukra egy emlékművet, amely gyakorlatilag a mai napig is megközelíthetetlen vagy nehezen megközelítő. Így alig ismert. Ennek szerepét vette át a szerb templom kertjében a főbejárat mellett jóval később felállított emlékkereszt.

A spanyolnátha azonban minden addigi világjárványt felülmúlt. Hihetetlen pusztítást vitt végbe a civil lakosság sorában, de Európán kívül az Amerikai Egyesült Államokban, Indiában és több afrikai országban is. Gyors lefolyású betegség volt, amely rendszerint súlyos tüdőgyulladásba torkollott, és ez végzett az áldozatokkal. Akit a háború megkímélt, azt elvitte a járvány. Pontos adatok nincsenek, de a statisztikák szerint akár ötvenmillióra becsülhető a betegségben elhunytak száma. A karantént már ismerték, a maszkviselést is megkövetelték, de a civil lakosság további védelmében nemigen tudtak egyetlen érintett országban sem hatásos intézkedéseket foganatosítani. Aradon még a vendéglők és egyéb szórakozóhelyek sem zártak be. A járvány 1919 tavaszán csillapodott.

Pontos statisztika hiányában az áldozatok számát Arad megyében néhány százra becsülték.

A kor híres személyiségei közül IV. Károly magyar király (Madeira szigetén!),  Rostand francia író és Apollinaire francia költő, Kaffka Margit író és Gustav Klimt osztrák festőművész halálát a „XX. század első tömeggyilkosának” titulált pandémia okozta. Sajnos, arról semmilyen hozzáférhető adat nem maradt ránk, hogy hányan gyógyultak meg és főleg, milyen úton.

Nem vigasztalásnak szántam e rövid áttekintést. Csupán tájékoztatási szándékkal írtam. A XXI. század tömeggyilkosa itt jár közöttünk. Reménykedünk, hogy mielőbb megtaláljuk legyőzésére a hatásos „fegyvert”és az el is jut hozzánk.

Aztán eldönthetjük, hogy ki(k)nek és mikor állítunk hálaoszlopot.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu