Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. szeptember 30., 21.39

Rabok legyünk, vagy szabadok?

2015. március 14., 09.00 Szombat

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8, 32)

 

A szabad akarat az élet egyik régi és sok vitát kiváltó fogalma. A filozófia régi kérdéseinek egyike, hogy létezik-e szabad akarat: azaz hatalmunkban áll-e cselekedeteink, gondolataink irányítása?

Ha a szabadságról nyilatkoznak, az emberek általában két dologra szoktak utalni. „Az a szabadság, ha azt csinálok, amit akarok” – így szól az egyik érvelés. „Ha nem tehetem meg a jón kívül a rosszat is, nem vagyok szabad.”

Az Öröktől fogva létező Teremtő Isten teljhatalmú szuverén lény, döntéseiben senki és semmi nem korlátozza. Ugyanakkor a szeretet ősforrása is, ami jellemének fő vonása. Ahhoz, hogy a szeretet megnyilvánulhasson, társra van szüksége. Ebből eredően érthetjük meg a Szentháromság létét, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek, három örökkévaló személy egységét. Az Ige kinyilatkoztatásából tudjuk, hogy végtelen, ami meghaladja az emberi felfogóképességet.

Amikor kezdetben megfogalmazódott a teremtés gondolata, Isten először a fizikai szemünk előtt láthatatlan szellemi világot népesítette be, majd ezt követte a látható fizikai világ létrehozása, csúcspontként pedig az embernek, mint a teremtés koronájának megalkotása.  Mindezek közepette történt egy emberi értelmünkkel megfejthetetlen esemény, amelynek kapcsán az egész emberiség belebonyolódott egy kozmikus nagy küzdelembe, ami Isten és Sátán között bontakozott ki a világmindenség fölötti uralom körül. A harc a mennyben kezdődött, amikor egy szabad akaratú teremtett lény önmagát felmagasztalva Isten ellenségévé, Sátánná vált, és az angyalok egy részét is fellázította. E világba is behozta a lázadás szellemét, amikor Ádámot és Évát bűnre csábította. Az ember bűne azt eredményezte, hogy elvesztette istenképűségét és a teremtett világ isteni rendje felbomlott. Az ember így saját döntése alapján Sátán rabságába taszította önmagát. Ebből a végzetesen rossz helyzetből képtelen szabadulni, hiszen az örök isteni törvény kimondja, hogy a „bűn zsoldja a halál”! Istennek azonban olyan fontos a szeretetből megalkotott ember szabadsága, hogy maga vállalta, hogy megküzd érte. Elküldte az egyszülött Fiút, aki Isten jellemének hordozója, hogy szeretetből elvállalja helyettünk a bűn miatt reánk jogosan kimondott halálos ítéletet, hogy kiszabadítson a Sátán szorító hatalmából.

Kedves nemzettársaim! A Nemzeti dal kérdése folytonosan aktuális: „Rabok legyünk, vagy szabadok?” Ha visszatekintünk történelmünkre, láthatjuk, hogy a honszerző magyarság a nyugati és keleti kereszténység közé ékelődött. Megmaradása érdekében alapvető szükségszerűség volt a kereszténnyé válás. A Szent István vezette keresztény Magyarországnak folytonos küzdelmet kellett vívnia megmaradása érdekében. A tatárok pusztítása után a török félhold árnyékában kellett népünknek szabadságharcot vívnia. A Habsburgok sem kívánták szabadnak látni a magyar népet. Mégis, Isten kegyelmének jele volt, hogy a dualizmus korában addig sohasem tapasztalt fejlődési lehetőségek nyíltak meg népünk előtt. Sajnos, nem tudtunk élni a kegyelem adta lehetőséggel. Az Istentől elfordult dzsentri világ napjainkig tartó átkot zúdított népünkre.

A szabadságról gondolkodva szükségszerűen felmerül egy alapvető fontosságú kérdés: milyen az embernek teremtő Istenéhez való viszonya? Fizikailag szabad országban is lehet az ember a bűn rabságában, és ez minden földi szabadságkorlátozásnál rosszabb, mert egy véges élet után, egy Istent nélkülöző végtelen jövő következik. Minden ember akaratlanul is részese egy bizonyos szabadságért való küzdelemnek. Anyagi értékek birtoklása nem segít ezen a téren, mert csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az anyagból az embert.”Ha megismeritek az igazságot” – mondja Jézus Krisztus –, az tesz szabaddá. Az igazság pedig maga a Megváltó, Isten Egyszülött Fia, aki életével fizetett a kereszten a mi örök szabadságunkért. A mai napon a Jelen Házban a szabadságról elmélkedve felcsendül a csodálatos dallam: „Golgota és kereszt! Békét nékem ez szerez. Jézusomnak sok sebében gyógyulok meg teljesen!” Az eseményre minden szabadságra vágyó nemzettársunkat szeretettel várnak a rendezők!

 

Bátkai Sándor

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: mesi / Szombat, 2015. március 14., 10.06 Válaszoljál rá!

heltai jeno: szabadsag

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu