Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Péntek, 2021. március 05., 19.11

Rohanunk

Írta: Juhász Béla
2015. október 27., 20.29 Kedd / Arad

Rég nem látott ismerősömmel találkozom. Örülök, hogy újra látom. Ő is szélesen mosolyog.

–       Mi újság? – kérdi. – Hogy megy sorod? Mi történt veled mostanában? – kíváncsiskodik.

Elkezdeném a válaszokat. El akarom mondani, mi újság. Elárulnám, hogy megy sorom. Elsorolnám, mi minden történt velem mostanában.

Újabb kérdése szúr belém. Mint sebesen felém irányított nyíl.

– Hallottad? ... Na, mit szólsz?... Mi a véleményed?

Kérdem, mit kellett volna hallanom? Mihez kéne hozzászólnom? Miről kéne véleményt mondanom?

Nem válaszol. Összevonja szemöldökét. Órájára pillant. Mennie kell, mondja. Várja valaki. Fontos ember. Halaszthatatlan ügy.

Kemény kézfogás, szinte összeroppannak az ujjaim. Elviharzik.

Ott maradok a szürke járda szürke szélén, tágra nyílt pupillával. Az őszi égen esőfelhők. Szürkék.

„Mi volt ez?”, kérdem magamtól. Nincs válasz. Zavartan továbbállok.

Mi a fenének tett fel nekem ennyi kérdést ez a pasas? A válaszaim úgysem érdekelték. Talán ha elkezdtem volna áradozni valamit személyéről, lehet, meghallgatta volna szavaim. Kérdezgetett, de gondolatai máshol jártak. Már a következő eseményen. Ami biztosan izgalmasabb, fontosabb volt számára. Akkor miért nem hagyta, hogy egy kurta üdvözlést követően továbbálljak?

Nincs időnk elcsevegni másokkal. Nem érdekel a másik gondja-baja. Van nekünk épp elég. Azokkal törődünk. Saját, különbejáratú kérdéseink, mint megoldhatatlannak tűnő rejtvények, kergetőznek koponyánkban. Azokra keressük a megoldást. És rohanunk a megoldás után.

Legfontosabb az, ami személyünket érinti. Rohanunk, mert meg akarjuk nyerni, rohanunk, nehogy lekéssük az utolsó vonatot, rohanunk, nehogy a másik hamarabb odaérjen, rohanunk, mert várnak, vagy mert azt akarjuk, hogy várjanak meg.

Észre sem vesszük, hogy szemünkbe néz egy másik. Hogy elmondaná, mi nyomja a lelkét. Esetleg segítséget kérne, támaszra van szüksége. Netalántán, válaszolna kérdéseinkre.

Visszavehetnénk kicsit a sebességből. Leállhatnánk gyakrabban a szürke járda szélén. Áldozhatnánk időnkből egy kicsit többet ismerőseink, barátaink kedvéért. Szükségük van rá. Nekünk is szükségünk van rájuk.

 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu