Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. február 18., 21.41

Gyermekcserepek

Írta: · Simon Bernadett
2009. június 03., 21.07 Szerda

A gyermekkor olyan időszak minden ember életében, amit őszintén él meg, melyre előszeretettel gondol vissza, habár nem minden oly világos már.

Csak tizenhét éves vagyok, s mégsem emlékszem gyermekkorom minden mozzanatára, mégis tudom, hogyha átfogóan, egyetlen egy jelzővel kellene illessem, talán a nyugalom lenne az.

Akkor nem voltak gondjaim, sőt még mélyebb gondolataim sem, azt hittem, mesevilág az élet.

Reggel kihagyhatatlan műsorom a kiváló magyar szinkronos Flinstones család volt, majd estig, gyermekhez illően, rúgtam a port a többi gyerekkel.. Ha már egyszer rakoncátlankodásoknak helye volt, akkor a nyomai is meglátszódtak. Kitört kezem, lábam, horzsoltam az orrom, tenyerem, homlokom és pár hónaposan még a kocsiból is kiestem. Na, de nem csak zúzódtam ám, hanem számos szülinapon és családi összejövetelen is részt vettem, amikor nagynénik, nagybácsik mosolyogva csipkedték az arcom és számtalanszor elmondták, mennyire ennivaló gyermek vagyok. Örültem minden egyes tábla csokoládénak, kiskacsáknak és plüssmaciknak.

Soha nem fogom elfelejteni azokat az összejöveteleket, amikor a család tényleg együtt volt, mint egy teljes egész. Azok az órák veszekedések, szóváltások nélkül teltek. Ha mégis sor került volna rá, avval oltogatták hevességük, hogy hát  „mégis csak a gyerek születésnapja van”.

 Azt mondják, minden gyermeknek van egy kedvenc játéka. Nekem egy zöld pöttyös labdám volt, amit számomra egy nagyon kedves családtagtól kaptam. Nem játszottam vele, féltettem. Ha mégis kivettem az utcára, este nem csak én, de a labda is fürdött.

Szerettem gyermeknek lenni. Magam voltam, a saját kis világomban, amit még ha akartak volna sem lehetett eltorzítani.

Sokszor, sok szeretettel gondolok vissza gyermekkoromra, ahol a határokat én szabtam, a korlátokat én töröltem el, a gátat én törtem át, az életemet én álmodtam és még a meséket is én alakítottam. Naiv voltam.

Mára már tudom, hogy a határokat mások szabják, a korlátok törölhetetlenek, a gát törhetetlen, az életet nem álmodni kell, hanem élni az álmaid és mesék nem is léteznek. Realista lettem.

Realista, egy híján felnőtt, s még mindig vágyakozom vissza színes, bátor mesevilágom felé.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: anita / Szerda, 2009. június 10., 21.48 Válaszoljál rá!

nagyon szep a mit irtal de igaz ,hogy eloben jobban meselsz.....ugyes vagy csak igy tovabb!!

Hozzászólt: Tiby / Szombat, 2009. június 06., 10.19 Válaszoljál rá!

UUUUu de szooper Berni nem is tutam hogy van ijen jo kis gondolatok itt ezen a kis weblapon!!

Hozzászólt: Aranka / Péntek, 2009. június 05., 19.57 Válaszoljál rá!

Szép, de kicsit elszomorított.

Hozzászólt: cserepeskaticának / Csütörtök, 2009. június 04., 18.26 Válaszoljál rá!

eee élőben mégjobban mesél :-)

Hozzászólt: cserepeskatica / Szerda, 2009. június 03., 21.47 Válaszoljál rá!

Kedves Bernadett.
Figyelemmel kisertem irasaid es orommel mondhatom, hogy eddig nem okozott csalodast.
Ez az iras pedig..ez valami gyonyoru.
Olvasas kozben szinte lepergett elottem gyermekkorom minden csinytevese.
Nagyon ertessz hozza, birtoklod a szavakat,
tudod oket hasznalni. Nagyon fontos, hogy te nem csak irsz, te meselsz is.
Elvezettel olvasom irasaid, remelem az ido mulasaval mind jobb es jobb meselnivaloid lesznek. Addigis, jo munkat.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu