Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. január 21., 16.05

Rohanás

Írta: · Simon Bernadett
2009. június 22., 12.12 Hétfõ

A XXI. század egyik fő jellemzője a rohanás. A rohanás, mely maga után vonja a figyelmetlenséget, felszínességet. Vagy nem akarunk, vagy nem tudunk odafigyelni dolgokra. Vagy időnk, vagy idegeink nem engedik. Szerintem mind a kettő.

Tegyük fel, hogy találkozunk egy ismerőssel az utcán. De csak azért, mert már nem volt időnk átsietni a másik oldalra. Amikor meglátjuk nagy ámulattal nézünk felé és szeretetteljesen megjegyezzük, de jó újra látni őt.

Egyébként nagyon nem örülünk, mert sietnünk kellene a gyerekért az  ovódába. Megkérdezzük tőle, hogy van, ő elmondja, hogy köszöni szépen nagyon jól, s ezen kívül még azt is tudatja velünk, mi volt a múltheti programja, mi a mostani és mi van a jövő hétre tervezve.

Sietve óránkra tekintünk, mire jön is a kérdés, hogy honnan vettük e csodálatos darabot. Biztosan nem érdekli honnan vettük, hisz neki is van a karján, csak mondani akar valamit, hogy ne hallgasson.

Közöljük vele, hogy menni szeretnénk, de ő kérdezgetni kezd afelől, hogy hogy van a gyerek. Nevetve válaszolunk, hogy ááá, nagyon jól, épp most sietünk hozzá az oviba, hogy kivegyük, mert mára már kész is a program. Erre azt gondolnánk pontot is tettünk a boldog találkozás végére és a széles mosolyból arra következtetünk, jön a ”viszontlátás”, de  újabb kérdéssel bombáznak: nahát, a gyerek már ovis? Ha már elmodntuk egyszer, hogy az oviba megyünk érte, nyilván az.

Miután megjegyzi, hogy eltelt az idő, a líceumi évekre tereli a szót, s arra mennyire szép is volt. A nagy mesélés közepette, újra megemlítjük, hogy...a gyerek... az ovi... sietni kell.

Végül ismerősünk nagylelkűen megérti, hogy ha menni kell, hát menni kell. Elköszönünk egymástól, s az oviba sietve azon gondolkozunk, minek tett fel annyi kérdést, ha már négy éve nem látták egymást. Ha annyira érdekelte miért nem hívta el egy kávéra, hogy ott beszéljék meg az egyébként nagyon érdekfeszítő témákat.

Most már értem is, miért annyira megterheltek a taxitársaságok. A kocsiból mindent el lehet rendezni egy bájos mosollyal és integetéssel, megóvva magunkat egy egészen fölösleges és értelmetlen csevejtől.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Cleo / Péntek, 2009. július 17., 15.00 Válaszoljál rá!

lassan egy hónapja, hogy nem láttam új írást töled.. come on Sponge, ha van valami, amit ne hagyj abba, akkor az írás az!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu