Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2020. szeptember 30., 07.20

Szemüvegen keresztül

Írta: · Simon Bernadett
2009. május 05., 21.17 Kedd

Kicsi koromban, soha nem volt napszemüvegem, pedig mindig szerettem volna magamnak egyet. Úgy döntöttem, 16 évesen vagyok eléggé felnőtt ahhoz, hogy vegyek magamnak egy napszemüveget, és én is járjak vele az utcán, mint a nagyok.

Egy májusi nap, megvettem magamnak a napszemüveget, amit már régen szerettem volna megkapni. Május eleje volt, és nagyon meleg, ezért már első nap használtam. 

Aranysárga volt a kerete. Nem akármilyen napszemüveg volt ám az. Páratlan volt, egyedi, csodálatos.

A megszokott, fekete lencsék helyett színes üvegből készült. Jól állt neki, szerette a lencséit.

Piros, zöld, kék, sárga, narancssárga, türkiz színekben pompázott. Már- már egy templom ablaküvegére kezdett hasonlítani.

Városi sétára indultam. Nem volt meleg kint, a nap sem sütött, de a szemüvegem nem hagyhattam otthon. ,

Kulcsra zártam az ajtót. Kiléptem az utcára. Az eddigi zöld, virágillatú fa, szürke árnyékot öltött. Az emberek beszédét összefüggéstelen hangoknak hallottam. Láttam a fákon a madarakat, láttam, hogy kis csőrük mozog, de nem hallottam csodás szimfóniájukat. A város egyre szürkébb és szürkébb lett. Komoly volt, elhagyatott, komor és kihűlt. Tudtam, a városnak vannak színei, csak nekem nem mutatja őket. Újból egoista velem. Mindenki más gyönyörködhet benne, élvezheti, csak én nem.

Feltettem a szemüvegem.

Egyből, mint akire rámosolygott a szerencse, látni kezdtem a színeket. A fa zölden illatozott, a madarak csodás hangját szabadon élvezhettem. A város eddigi szürkesége szivárvánnyá vált.

A kihalt, elhagyatott terek, életre keltek. Ürességüket az emberek szabadságának boldog zsivaja töltötte be. Láttam a mosolyokat, hallottam a zenét, élveztem a napsütést.

Mégis féltem...

Féltem attól, hogyha leveszem a szemüvegem, ugyanaz vár majd, ami előtte volt. Ezért nem vettem le, magamon hagytam, hadd élvezzem, hogy kapok valami csodásat. A kíváncsiság mégis hajtott. Szerettem volna tudni, ha félig kinézek rajta, a világ olyan lesz, mint egy kifestőkönyv? Félig színes, fele pedig fekete fehér? Megpróbáltam lefele csúsztatni a szemüvegem, de nem akart menni. Mintha legalábbis a szememre ragadt volna.

Azóta is hordom, megszoktam, szeretem.

Szeretem azt, amivé váltam általa. Mindent szépnek látok, színesnek, és érdemesnek.

Megtanultam, hogy mindenkinek van egy célja amit véghez visz. Egy szerepe, amit betölt. Vágyai, amiket teljesíteni próbál. Mindenkinek megvan a maga helye a világban és ott van jól, ahol van.

A szemüvegem mindig velem van, szeret engem, bízunk egymásban.

Azóta rájöttem, hogy ő nem csupán egy szemüveg, ő nem más, mint az igazi barátság számomra.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: Koppány / Péntek, 2009. május 08., 08.40 Válaszoljál rá!

:) Szep iras, gratulalok.

Hozzászólt: Anne / Szerda, 2009. május 06., 22.54 Válaszoljál rá!

gyonyoru! nagyon erdekesen jellemzed baratsagodat avval a bizonyos szemuveggel, aki, ha jol gondolom, egy nagyon jo baratno lehet.
Kellemes es szep .. nagyon tetszik.
Ugyes vagy, csak igy tovabb, fejleszd az iraskesseged olvasassal, meg tobb gyakorlassal.
Gratula, egy rajongo.

Hozzászólt: a.k.sz. / Kedd, 2009. május 05., 21.56 Válaszoljál rá!

eddigi legsikeresebb irasod,
nagyon jok azok az irasaid,
amelyeket magadrol, lelki-
vilagodrol irsz. Kozvetlen
es kedves, hangulatos, szep
minden szo , mondat. :)
Csak igy tovabb biztos vagyok
benne, hogy szemuveggel vagy
anelkul, de sok sikered lesz
meg a jovoben az irassal.
Ne add fel, ertessz hozza.

Sok sikert , egy masik napszemuveges.

Hozzászólt: Viktor / Kedd, 2009. május 05., 21.51 Válaszoljál rá!

Kellemes iras. :d

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu