Tegnap ünnepség volt Bukarestben, a Cantacuzino Intézet fennállásának századik évfordulójáról emlékeztek meg az államfő és miniszterelnök jelenlétében.
Az ország egyik jelentős egászségügyi intázményéről van szó, 1921. április elsején alapították a neves, érdemdús dr. Ion (Ioan) Cantacuzino (1863–1934) orvosról és mikrobiológusról, és a román immunológia és kísérleti patológia megalapítójáról nevezték el.
Nem kell csodálkoznunk azon, hogy Párizsban tanult a kor egyik leghíresebb orvosi egyetemén, híres professzorok tanítványaként – azon talán inkább, hogy hazatért, és belevetette magát egy meglehetősen elmaradott ország egészségügyének felfuttatásába. S noha I. Ferdinánd király támogatását élvezte, amikor megalapította a róla elnevezett Szérum és oltás Dr. I. Cantacuzino nevű intézetet 1901-ben, nehéz dolga volt, hiszen szinte a semmiből kellett új világot teremtenie, kutatók nemzedékét kinevelnie.
Amúgy 1926-ban Románia volt a második, amely bevezette az ún. BCG-(Calmette-Guérin bacillus) oltást! Bár nem igazán átütő sikerrel, a TBC még évtizedek múltán is tombolt a nagyon súlyos alapokról indult országban.
Mindez már a múlt, a ma a Cantacuzino Orvosi-Katonai Kutatási-Fejlesztési Nemzeti Intézet.
A megnevezésben egy furcsa kifejezés van: a katonai.
Hogy kerül az egy romániai tudományos kutatóintézet nevébe?
Úgy, hogy a nagy múltú, az ország közegészségügyének sok évtizeden át nagy szolgálatokat tett Cantacuzino Intézet jó pár évvel ezelőtt a csőd szélére jutott. Hogy a rossz menedzsment, a nem kellő mértékű anyagi támogatás vagy egyéb okok miatt, most ne firtassuk (az előbbi kettő biztosan, de alighanem más okok is közrejátszottak). Szóval 2017-ben az akkori hatalom úgy látta: nincs más mód a nagy múltú és abszolút szükséges intézmény megmentésére, mint katonai irányítás alá helyezése.
Innen az elnevezéséből a „katonai” szó.
Szerintem az ország népét, a nemzetet nem izgatja különösképpen, hogy egy tudományos intézet katonai irányítás alatt áll-e, vagy sem, amenyiben jól végzi a dolgát.
A dolga pedig, ha jól tudom, az lenne, hogy a népegészségügy szempontjából alapvető oltásokat és szérumokat előállítsa, kutassa, hogy azokat ne kelljen külföldről behozni.
Egy romániai, magyarországi vagy bosznia-hercegovinai hasonló intézménytől (a felsorolást hosszan folytathatnánk) aligha várná el valaki, hogy feltalálja, mondjuk, a COVID-elleni vakcinát. Ahhoz óriási apparátusú, hatalmas költségvetésű, jól fizetett tudósok hadát foglalkoztató intézmények kellenek. De a viszonylag egyszerű, évtizedek óta használatos és tömeges oltások előállítását jogosan elvárnánk.
Nos, a száz évét most betöltött Cantacuzino Intézet, miután ilyen szépen megemlékeztek róla, reméljük, ismét betölti ezt a szerepet.
