Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Csütörtök, 2021. január 28., 18.19

Szolidaritás

Írta: Jámbor Gyula
2015. november 09., 10.00 Hétfõ

Több mint egy hete a múlt pénteken a bukaresti Colectiv klubban következett tűzvész hírei uralják a román médiát. Vannak tévéadók, amelyek az első napokban jóformán semmi másról nem tudósítottak, mint a halottak és sebesültek számáról, állapotáról, a szörnyű tragédia körülményeiről, a felelősök kereséséről, DNA-vizsgálatokról, bűnösök letartóztatásáról stb.

Borzalmas történet ez, e cikk írásakor 44 a halottak száma, s talán mire az olvasó kezébe kerül a lap még néhány, most kritikus állapotban lévő sérülttel nő a szám.

A borzalmas eset nyomán kibontakozó szolidaritási hullám, a fiatalok tízezreinek utcára vonulása az ország számos városában, az áldozatokkal való együttérzés egy adott pillanatban jóval túlment a szimpátiatüntetések szokásos méretén és keretein: többek között a kormány megdöntéséhez is vezetett. De ezúttal nem a politikai vonatkozásokra térnék ki, hanem a hazai civil társadalom, tíz-, sőt már százezrek megmozdulására egy nemes ügy érdekében.

A szociológusok jól tudják: valamely társadalomnak mindig és mindenütt vannak aktívabb és kevésbé aktív rétegei, tagjai, a passzívak száma pedig mindenkor nagyobb az előzőeknél. Az, hogy a napokban tömegek vonulnak ki az utcára, gyertyát gyújtanak az áldozatok emlékére, jelszavakat lobogtatnak és kiabálnak, ez, mindent egybevetve, a civil társadalom egyre erőteljesebb magára ébredését látszik számomra igazolni.

Hazánkfiai lassacskán megtanulnak élni a demokrácia nyújtotta jogokkal, még akkor is, ha e jogokkal olykor nem is az igazán fejlett demokrácia szabályai szerint élnek (bár nincs tudomásom arról, hogy a mostani események folyamán valahol is komoly rendbontásokra sor került volna).

A másik vonatkozás: a napokban véradók százai jelentkeztek önkéntesen a központokban, hogy vért adjanak a sérültek ellátására. Bizonyára olyanok is, akik eddig soha nem lépték át a vérbegyűjtő központok küszöbét, most azonban kötelességüknek érezték, hogy tegyenek valamit másokért. Mindez a polgári, emberi felelősség nagyszerű megnyilvánulása. Mint ahogy az is, hogy a kormány felkérésére számos európai ország vállalkozott arra, hogy közreműködjön a súlyos sérültek kezelésében, jól ellátott, szakosodott klinikáin próbáljon segíteni a megégettek megmentésében.

A világnak valahogy így kellene működnie, hogy bajban az emberek, országok segítsék egymást. Mi több: nemcsak katasztrófák idején, hanem a normális, katasztrófáktól nem sújtott hétköznapokban is.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu