Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. november 29., 02.12
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

Tartós dzsihád-fészek

Írta: Chirmiciu András
2021. augusztus 31., 15.34 Kedd / Hunyad

Kivonult a demokrácia Afganisztánból. Az utolsó amerikai katona augusztus utolsó napján vonult ki, s ezzel véget ért a 2001 őszén indított, „tartós szabadság” elnevezésű hadművelet.

Az utóbbi két hétben gőzerővel folyt a demokrácia evakuálása, az USA és szövetségesei kétségbeesetten próbálták kimenteni saját állampolgáraikat és a velük együttműködő afgánokat.

  1. augusztus 31-én Chris Donahue dandártábornok volt az utolsó amerikai, aki felszállt a repülőgépre, pontot tévé a húszéves amerikai jelenlétnek.
  2. február 15-én Boris Gromov tábornok volt az utolsó szovjet katona, aki hazafelé átvonult az afgán–szovjet határon, a szovjetek ugyanis szárazföldön mentek haza, de ugyanolyan letörten, mint most az amerikaiak.

Tálib legyőzte Góliátot. Kétszer is. Pontosabban az iszlám fanatizmus megfutamított két világbirodalmat, egyetemesnek kikiáltott ideológiájukkal együtt. Katonailag az afgánoknak egyiküket sem sikerült legyőzniük a harcmezőn, de akkora veszteséget és bizonytalanságot okoztak, illetve egekbe szökő kiadásokat kényszerítettek ki, hogy előbb vagy utóbb mindkettő jobbnak látta a kivonulást, mit sem törődve az általuk felépített rendszer és saját ideológiájuk bukásával. Vagy inkább az amerikaiak műve előbb a szovjeteket, majd évtizedekkel később magát a teremtőjét kényszerítette megfutamodásra? A nyolcvanas években az USA ugyanis amolyan „dzsihád-akadémiát” létesített Afganisztánban. Felkarolt mindenféle iszlám fanatikust, hogy fegyverrel a kézben harcoljon a szovjetek ellen. Az iszlám volt az a motiváló tényező, amivel tartósan harcra lehetett buzdítani az afgánokat, illetve külföldi önkénteseket toborozni az egész muszlim világból, hogy vásárra vigyék a bőrüket az akkoriban legyőzhetetlennek tűnő, kegyetlenségéről hírhedt szovjet hadsereg ellen. A szaúd-arábiai multimilliomos Oszama bin Laden is ezen vallási fanatizmus nyomán adta fel kényelmes otthoni életét, hogy a zord afgán hegyekben fegyverrel a kezében harcoljon a szovjetek ellen. A mudzsahedinnek (jelentése: dzsihádba induló) nevezett fegyveres ellenzék fölött azonban többen bábáskodtak a nyolcvanas években: az USA fegyverekkel és haditechnikával látta el a különféle iszlám fanatikusokat, kiképzésüket és a fegyverek eljuttatását a pakisztáni titkosszolgálatra bízta, a finanszírozás és az ideológiai „szakképzés” pedig többnyire Szaúd-Arábiára hárult. Csakhogy a mudzsahedinek cseppet sem voltak egységesek, egymással ugyanúgy harcoltak, mint a szovjetek és a szovjet-báb afgán kommunista rendszer ellen. Főleg etnikai és törzsi alapon. Pakisztán pedig mindenekelőtt az Afganisztánban államalkotónak tekintett pastuknak, azon belül is a legszélsőségesebb mudzsahedin alakulatoknak jutatta el a legjelentősebb amerikai fegyvereket, Washingtonban pedig jónak látták a pakisztániak stratégiáját, minél fanatikusabb, annál elszántabban küzd a szovjetek ellen. Holott az ellenállás kiemelkedő személyisége a mérsékeltebb, tádzsik nemzetiségű Ahmed Shah-Masszúd, a „pandzssir-völgyi oroszlán” volt, aki 1980 és 1988 között nem kevesebb, mint 17 nagyméretű szovjet offenzívát vert vissza, nagyságrendekkel többet, mint bármely más mudzsahedin hadúr.

A szovjetek kivonulása és az afgán kommunisták 1992-es elűzése után a különféle mudzsahedin alakulatok folytatták az egymás elleni fegyveres harcot. Ezen küzdelemből kerültek ki győztesen – hathatós pakisztáni támogatással – a szélsőséges tálibok, akik még a szovjetellenes háború idejéből szoros együttműködésre léptek az arab „vendégharcosokból” álló, bin-Laden vezette al-Quaidával.

2001-ben az amerikai támogatással felépített afganisztáni „dzsihád-akadémia” végzősei az USA-t támadták meg, utóbbi pedig háborút indított a dzsihád-fészek felszámolására, immár a tálib-ellenséggel, a mérsékeltebb mudzsahedinekkel szövetkezve. A legendás Ahmed Shah-Masszúd azonban már nem vehetett részt ezen küzdelemben, 2001. szeptember 9-én, két nappal az USA-t megrázó merényletsorozat előtt az al-Quaida terroristái meggyilkolták.

Az USA 20 év alatt sem volt képes felszámolni az afganisztáni dzsihád-fészket. A tálibok két évtized után visszaszerezték a hatalmat, kihívóik azonban akadnak. Leginkább a Szíriában és Irakban létrejött Iszlám Állam helyi „leányvállalata” – ISIS-K – formájában. A múlt heti véres kabuli merényletet elkövető, nagyrészt tálib disszidensekből álló ISIS-K ugyanis a táliboknál is szélsőségesebb. A tálibokat puhának tartják, sőt, árulónak, mert megegyezett az USA-val. Céljai is sokkal ambiciózusabbak: míg a tálibok megelégednek az Afganisztán fölötti hatalommal, az ISIS-K az országokon és népeken felülemelkedő, egyetemes iszlám kalifátus létrehozásáért küzd. A tálibok és az ISIS-K ifjú titánjai között alighanem további véres harcokra lehet számítani, amelyben az al-Quaida veteránjainak nemigen lehet jelentős beleszólása. Közben az öt oroszlán völgyében (Pandzssir ezt jelenti perzsául) – az egyetlen afgán terület, melyet a táliboknak most sem sikerült meghódítani – a mérsékelt alternatíva is bejelentkezett az oroszlán-fióka révén. Ahmed Masszúd ugyanis legendás apja, a nagy oroszlánnak nevezett Ahmad Shah-Masszúd harcát folytatja.

Húsz év után az ifjabb George Bush elnök „tartós szabadsága” kénytelen visszavonulni Afganisztánból. Az elődei által még a nyolcvanas években létrehozott dzsihád-fészek kényszerítette távozásra.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu