Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2020. augusztus 15., 13.41

Teljes igazság?

Írta: Ujj János
2020. június 22., 15.06 Hétfõ / Arad

Az elmúlt hetekben, hónapokban annyi véleményt, dokumentumot, emlékezést olvastunk, hallottunk a száz évvel ezelőtt aláírt Trianoni okiratról, hogy a megfelelő történelmi ismeretekkel nem rendelkezőnek időbe telik, amíg azt feldolgozza, rendszerezi. Szándékosan nem írtam békeszerződést, mert a szerződéshez két fél szükséges, de ott csak a győzők kaptak szót, csak az ő véleményük, akaratuk került az aláírt szövegbe. A legyőzöttek szájába belegyömöszölték az általuk megfogalmazottakat, mint az erélyes nagymama a spenótfőzeléket vonakodó unokájába. 

De térjünk vissza a mostani, egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményekre. Arról, hogy igazságos, avagy igazságtalan volt-e az akkori diktátum. Mindenki a sajátját tartja az abszolút igazságnak. Az újonnan létrehozott, vagy területileg kiegészített államok méltán ünneplik Trianont, hiszen nemzeti (vagy annak vélt) államaik alakultak.

Mi, a határon túl rekedt magyarok, az egy évszázados keserű tapasztalataink alapján nyilván fájdalmas igazságtalanságról beszélünk. Mi voltunk a becsapottak a világ előtt mézesmadzagként elhúzott wilsoni 14 ponttal. Amelyet lényegében sehol sem érvényesítettek. (Egy cseh politikus szinte azonnal elismerte: ha azt veszik figyelembe és alkalmazzák azokat, sohasem alakul meg Csehszlovákia!) A kisebbségbe került magyarságot szinte mindenütt elámították az ígéretek sokaságával. Minket a gyulafehérvári programmal, amelyből a bukaresti politikusok egyetlen reánk vonatkozó pontot sem teljesítettek. Sőt, le is tagadják azokat.

És hozzánk hasonlóan keserűen vélekednek a békéről az anyaországban élő, össznemzetben gondolkodó testvéreink is. Akik egy gazdaságilag virágzó, Európában jelentős gazdasági, politikai súllyal bíró, tekintélyes középosztállyal rendelkező államalakulat szétbomlását, feldarabolását gyászolják. Egy olyan virágzó gazdasággal rendelkezőt, amely fejlődési ritmusában már utolérte Franciaországot. Ettől rettentek meg a gallok! 

Az anyaországi liberálisok azt hangoztatják, hogy győzött a történelmi igazság, a környező államok megkapták, ami nekik járt. Egészében talán így van, de részleteiben? Gondolkozzunk! Elismerem, a magyar Székelyföldet nem lehetett korridorral összekötni az anyaországgal. De hogyan került a színtiszta magyar Csallóköz Szlovákiához? Avagy a többségében magyar Szatmár és Bihar Romániához, a Bácska pedig Szerbiához? A liberális körökben még olyan nézetek is lábra kaptak, miszerint jó, hogy a megcsonkított Magyarország megszabadult a nemzetiségeitől. A határon túl rekedt nemzettársaikra magasból tesznek!

A teljes igazsághoz talán hozzátartoznának az e területekről készített, a nagyhatalmaknak szolgált teljesen hamis etnikai adatok. Avagy azoknak a politikusoknak a teljes informáltság-hiánya (mondhatnánk: tudatlansága), akik a térképen ceruzával húzogatták a határokat. Avagy azoknak a francia tiszteknek a korrumpálhatósága, akik 1922-ben végigjárták (úgymond ellenőrizték) az új határvonal igazságosságát. (Ezért szerepel a jelenleg is álló határköveken ez az évszám.) Ők hogyan egyezhettek bele abba, hogy magyar várost (Komárom) kettészakítsanak? Hogy falvak utcáin keresztbe húzzák meg a határt? Avagy mifelénk milyen kritérium alapján került a határ keleti oldalára Kis- és Nagypereg, Tornya, Nagy- és Kisiratos, Németszentmárton, Feketegyarmat, Nagyzedrind, Ant, Nagyszalonta, Nagyvárad, a teljes Érmellék, Nagykároly? És sorolhatnánk!

A saját igazságunkhoz hozzátartozik a mások igazsága is. Elvárnánk, hogy az övékbe a mienk is belefoglaltassék!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu