Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2020. szeptember 27., 13.00

A győzők igazsága

Írta: Ujj János
2020. augusztus 03., 16.20 Hétfõ

Rendszeresen nézem a tekevízióban a történelmi dokumentumfilmek csatornáját. Most, a második világháború befejezésének 75. évfordulója alkalmából a világégés előzményeiről, annak legfontosabb mozzanatairól, a frontokról, a háborús hátországról, a hadiiparról készített összeállításokat. Sok részletre derült már fény, de sok „apróság” csak most kerül a nagyközönség elé. Elgondolkoztató, megfontolásra késztető részletek. Olyanok, amelyeket a győzők hosszú időn keresztül szemérmesen elhallgattak.

A német háborús bűnösöket (jogosan) bíróság elé állították, a főbűnösöket Nürnbergben el is ítélték. Az SS tagjaira „vadásztak” a szövetségesek, annak vezetői közül szinte mindenkit elfogtak, sokukat kivégezték. A Wehrmacht-parancsnokok közül is többen életükkel, mások súlyos börtönnel fizettek elkövetett tetteikért.

A szövetségesek oldalán viszont semmiféle felelősségrevonásra nem került sor. Például olyan felelőtlen hadvezetői tévedések esetében sem, amelyek szövetséges katonák ezreinek, tízezreinek oktalan pusztulását okozták. Avagy olyan terrorbombázásokért, amelyek eleve a német és japán civil lakosság elpusztítását célozták. Miközben a szövetséges propaganda következetesen evvel vádolta meg a tengelyhatalmakat. Drezda 1945 februári felégetését követően (állítólag) maga a brit miniszterelnök is megdöbbent a látottakon, olyannyira, hogy egy könnyet is kitörölt a szeméből. Tokió márciusi szőnyegbombázásakor százezres nagyságrendű volt az áldozatok száma. Az Ardennekben, az utolsó német offenzívát követően, az amerikai katonák (is) a szó szoros értelmében lemészárolták foglyaikat. (A foglyokkal sem és a lövedékekkel sem kellett elszámolniuk!)

Hirosima és Nagaszaki civil áldozatait már nem is számolom. Csak halkan megemlíteném, hogy azokat a bombákat japán katonai létesítményekre is ledobhatták volna. Mondjuk Ivo Dzsimára vagy Okinavára.

Azokért az elkövetett szörnyűségekért soha senkit sem vontak felelősségre. Az eseményeket vagy elhallgatták, vagy pedig elferdítve „tálalták” a médiában is, a hivatalos történetírásban is. Igaz, a hidegháború éveiben a nyugati féltekén a szovjet hadsereg elkövette atrocitásokat (gyilkosságok, nők elleni erőszak, rablások) többször megszellőztették, de annak a vasfüggöny innenső oldalán semmiféle következménye nem lett. Az NKDV révén a katyini erdőben tizenötezer lengyel tiszt módszeres lemészárlását elrendelő, s azt végrehajtó szovjet politikusok, hadvezetők, tisztek valamennyien ágyban, párnák közt hunyták le végleg szemüket. A keleti és nyugati frontharcosok meg mellükön (a bűnösök is) érdemrendekkel, érmekkel büszkén masíroztak a győzelem napján. Függetlenül az elkövetett szörnyűségektől.

Hát ez a különbség a legyőzöttek és a győztesek között. Azt hiszem, nem csak nekem háborog az igazságérzetem.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: I. G. / Vasárnap, 2020. augusztus 09., 17.10 Válaszoljál rá!

Igen fontos tudnivalók ezek.
Sajnos tényleg keveset hallani róluk.
Az ardennei csaták egyik legfontosabb múzeumában jártam nemrég, a belgiumi Bastogneban (nagy emlékmű is áll mellette az amerikaiaknak tisztelegve). Látványos, mert sok eredeti fegyver, tank, egyenruha látható. A leírások, magyarázatok tárgyilagosaknak tünnek a német látogató számára is. De arról hogy az amerikaiak lemészároltak sok német foglyot egy szót se lehet olvasni.
Vae victis.

Hozzászólt: Borbely Marton / Kedd, 2020. augusztus 04., 16.07 Válaszoljál rá!

Erdekes,nagyapam csak azert menekult meg a "maniu-gardas"megoldastol, mert szovjet katonatiszt volt a hazaba beszallasolva....

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu