Ujj János

Jó néhány évvel ezelőtt egy híres-hírhedt többségi volt céhtárs, a nagy nemzeti nekibuzdulásban nyilvánosan avval vádolt meg, hogy helytörténeti írásaimban visszasírom a kisebbségeket elnyomó Monarchiát.

Száz esztendeje, mióta kisebbségbe kerültünk, folyton hátrálunk. Reagálás nélkül tűrtük, hogy a békeszerződések előírásai, az írásbeli megállapodások ellenére megváltoztassák települések, régiók etnikai összetételét.

Nagyjából befejeződtek az idei focibajnokságok minden szinten. Csak a sportok laikus szerelmeseként nézegetem a végső bajnoki tabellákat. Azt hiszem, nem csak nekem tűnnek fel azok a hatalmas különbségek, amelyek az első és utolsó helyezettek között fellelhetők.

Vannak szenvedélyes gyűjtők, akik személyekhez, eseményekhez, helyszínekhez stb.. kapcsolódó emléktárgyakat gyűjtenek. Érmekért, ruhadarabokért, plakátokért, hangszerekért, hanglemezért, s ki tudná felsorolni, hogy még miért mesés összegeket ajánlanak árveréseken. Mert ez a szenvedélyük. És van nekik miből!

Olvasom Christine Lagarde most közzétett véleményét az idősekről. A Nemzetközi Valutaalap igazgatója arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évszázadban jelentősen kitolódott az emberi életkor határa, már meghaladta a 70. évet, egyes országokban már a 80-at súrolja.

Érdekes geopolitikai eszmefuttatást hallottam a minap, melyben (többek között) Arad lakosságának nemzetiség szerinti megoszlása is szóba kerül. Idehaza gondolatban végigpergettem az elhangzottakat.

Érdekes geopolitikai eszmefuttatást hallottam a minap, melyben (többek között) Arad lakosságának nemzetiség szerinti megoszlása is szóba kerül. Idehaza gondolatban végigpergettem az elhangzottakat.

Kezdő pedagógusi pályám falujában élő fiatalemberrel beszélgetek. Kérdezgetem az újdonságokról, a falu lakósairól, iskoláról, egészségügyi ellátásról. Legyint, s mondja nincs semmi változás.

Kaptam egy összeállítást Brüsszelről. A városról, amely mindmáig megőrizte az egykori Németalföld (Flandria) varázsát: az egyedi arhitektúráját, a virágimádatát, pedáns tisztaságát.

Aki végiggondolja nemzeti történelmünket, abban kétségtelenül megfogalmazódik a kérdés: mi lett volna ha…?

Egy magyar fővárosi közintézmény elérhetőségét próbálom megszerezni a világhálón keresztül. Címet találok, fényképek jelennek meg, programajánlatok.

Barátom hívja fel figyelmemet az anyaországi baloldal egyik ideológusának tartott személy most megjelent „alkotására”.

A kereszténység idei húsvéti áldozati báránya több mint egy személy. Az európai kereszténység egyik jelképe, a párizsi Miasszonyunk katedrális az áldozat. S amint közel kétezer egyszáz évvel ezelőtt Jézus Krisztusnak, hitünk ártatlan bárányának elveszejtését tehetetlenül nézte végig a tömeg, ugyanúgy tette, teszi azt az európai kereszténység szimbólumának elpusztításakor a nyugati keresztény világ.

Egyszer már írtam egy jegyzetet arról, kik is vezetik jelenleg az országot. Hogy szinte olyan kontraszelekció folyik most is, mint az ún. szocializmusban. Az akkori vezetők úgy válogatták össze munkatársaikat, hogy velük szemben kitűnjön szellemi fölényük.