Ujj János

Szinte naponta érkeznek Európából a hírek az újabb terrortámadásokról. Most Franciaországból és Ausztriából.

Az ellenzékbe került pártoknak minden demokrata társadalomban az lenne a szerepe, hogy bírálják a hatalmon lévő kormány politikáját, kihasználják az esetleg elkövetett baklövéseket, melléfogásokat, jobb létet, nagyobb biztonságot, engedményeket követeljenek a reájuk szavazó polgároknak.

Nézegetem a németországi Nürnbergről, Dürer városáról készült, a világhálón kapott összeállítást.

Kaptam egy hiteles adatokra támaszkodó üzenetet az európai demográfiai helyzetről. Az összeállító abból indul ki, hogy a népek, kultúrák túléléséhez 2,11 ezrelékes születési rátára lenne szükség. Európában ez jelenleg 1,38 ezrelék, csak Franciaországban éri el a megmaradáshoz szükséges szintet. Ott is a bevándorló muzulmánok szaporasága miatt. A gall kakas országában a lakosság tíz százaléka muzulmán, az iskolába járó gyermekeké 30 százalék. Párizsban és még két déli városban az utóbbi arány 45%. 

A kolozsvári vasútállomás falán márvány emléktáblát állítottak az állomásfőnököknek. Dicséretes kezdeményezés, a piros egyensapkát viselő vasutasok igazán megérdemlik, hogy áldásos tevékenységük elismeréseként az utókor is megismerje nevüket. Csak a táblának van egy, minden jóérzésű polgár számára szembeötlő hibája: a tisztséget csak az 1945 után betöltők neve került fel. A tábla legfelső sorában az a szó szerepel, hogy az előtte szolgálatot teljesítők ISMERETLENEK. (?!)

Egy összeállítást kaptam a világhálón egy párizsi divatbemutatóról. A francia főváros a mindenkori legújabb divat és az elegancia központjaként vonult be a köztudatba. Bár (már) nem érdekel különösebben a „nájmódi”, de kinyitottam a küldeményt.

Hogy az utóbbi három évtizedben milyen mértékben degradálódott az aradi és megyei gazdasági élet, arról az oktatás struktúrájának a gyökeres változása árulkodik.

…és ácsingál – mondaná a bölcsen gondolkodó, ha beleolvas a helyhatósági választásokat kommentáló médiahírekbe.

Fellelkesedett a romániai magyarság a szeptember végén tartott helyhatósági választásokon elért eredményeken.

Már jó másfél évtizede bennem (bennünk) van az a tüske, amelyet az akkori magyar miniszterelnök szavai okoztak.

A helyhatósági választások előtt megsokasodtak a nyugdíjak emeléséről szóló hírek. 

Lelki fájdalom a földi búcsú családtagjainktól, ismerősöktől, barátoktól. 

A legutóbbi szerbiai választásokon az ott élő magyarok példát mutattak összefogásból a Kárpát-medencében élő nemzettársaiknak.

Valaha virágzó községből faluvá degradált településen lakó kedves ismerősöm panaszkodik, hogy a közigazgatási központjuk a szó szorosa értelmében kizsákmányolja az ott lakókat.