Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2020. szeptember 29., 14.26

Kizsákmányolás

Írta: Ujj János
2020. szeptember 16., 16.37 Szerda / Arad

Valaha virágzó községből faluvá degradált településen lakó kedves ismerősöm panaszkodik, hogy a közigazgatási központjuk a szó szorosa értelmében kizsákmányolja az ott lakókat. Az adót beszedi, de beruházást nem eszközöl.  Látszatként, porhintésként évente kiutal nekik valami csekély összeget egy falunap megrendezésére.

A jelenség nem új, évtizedek óta bevetté vált ebben az országban.

Éppen kikerültem a kisiskolás korból, amikor az ország szovjet mintájú közigazgatási átszervezésével városunk rajonközponttá minősült vissza, s mi bekerültünk Temes, majd átnevezése után Bánát tartományba. Attól a pillanattól kezdve gyermekként is éreztem, mit jelent másodhegedűsnek lenni, hiszen nálunk minden csak a tartományi szervek beleegyezésével történhetett. A jelentősebb beruházásokat a tartomány központjában valósították meg, a két aradi egyetem átkerült a tartományközpontba, de (például) aradi mozikba csak a temesvári után egy héttel mutatták be az új filmeket. Az Aradon ideiglenesen megszüntetett magyar színházat négy évre rá Temesváron alapították újra. 

Ide, „vidékre” (falura) csak csurrant-cseppent valami, az „uraságoktól levetett” holmiból. Amíg Temesváron átrendezték a belvárost (lebontották a várat), új épületekkel kiegészítették a foghíjas főutat, megkezdődött a nagyarányú lakásépítkezés, miközben a Maros partján csak a katonatiszteknek épült három kis tömbház.

És nem elég, hogy az anyagiak leosztásakor alaposan megkurtították az aradiaknak járó összegeket (ebben ludasok voltak a mindenre rábólintó helyi pártvezetők is!), de még a tartomány teljes lakosságát is „megsarcolták”. Az idősebb aradiak emlékeznek arra, hogy a filmszínházakban minden jegyhez 25 banis felárat csaptak, hozzáárulásként a temesvári stadion építkezéséhez. A fiatalabb generáció tagjai bizonyosan rálegyintenek az összegre, de emlékeztetőül hozzátenném: akkoriban az öt belvárosi mozi mindegyikében naponta öt (olykor hat) előadást tartottak, a legtöbbet telt házzal, vagy szép számú közönség előtt. Egy-egy sikerfilmre egy-két héttel korábban kellett megvenni a belépőt. A stadionra beszedett összegek csak Aradon sok millióra tehetők.

Tehát mindmáig általánosan elfogadott szokásról van szó. A Kárpátokon túli politikusok zsigerből utasítják el az autonómiát, úgy emlegetik, mint a sátán találmányát. Mert az autonómia biztosíthatná azt, hogy a megtermelt javak bizonyos hányadát csak helyben lehessen felhasználni. A befizetett adók azt a részét nem is kellene „beszolgáltatni” a központi költségvetésbe. Abból lehetne önerőből a vidéki településen utat, víz-, gáz- és csatornahálózatot, akár öntözőrendszert is kialakítani, az oktatást, a kultúrát támogatni.

Ennek eléréséhez gyökeres szemléletváltásra lenne szükség. Az ahhoz szükséges politikusok viszont mifelénk sem közel, sem távol nem akadnak. Még Európában is alig!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu