A világhálón kerengő nagyon szellemes vicc szerint, arra a riporteri kérdésre, hogy mit csináltak régen, gyógyszerek nélkül, ha megbetegedtek, Pista bácsi rávágja: Hát meggyógyultunk, fiam!
Emlékszem, drága apai nagyanyámat, életének utolsó mintegy negyven évén keresztül nem látta orvos. Ha jött is valakihez a házba, ő bezárkózott szobájába. Kamrájában kis fehér zacskókban ott voltak az általa szedett gyógynövények, azokból főzte teáit, ha (nagyritkán) fájt a gyomra, feje, ha náthás lett. Orvosi szerekből csak jódtinktúrát használt sebfertőtlenítésre. Mégis megélte egészségben a 75 évet. Egy fél nap alatt, szenvedés nélkül vitte el az agyvérzés.
Olvastam az e lapban a közelmúltban megjelent, egy orvossal készített interjúban: „Minél előrehaladottabb az orvostudomány, annál kevesebb az egészséges ember.” Mennyire igaz megállapítás! Igazolásként elég csak végigmenni a belváros utcáin, s lehetetlen nem észrevenni, hogy a mai világban igencsak megszaporodtak a gyógyszertárak. Van, hogy egyetlen utcában, útszakaszon három is akad. De nyílt patika az utca túloldalán, egy másikkal szemben is. És mindegyik megél, egyik sem megy tönkre. A mindig humorizáló Kovách Géza tanár urat parafrazálva: „Manapság a városban már több a patika, mint a kocsma.” (Egy nyugdíjas bizonyosan többet költ gyógyszerre, mint italra.) Manapság a gyógyszeripar az egyik legkifizetődőbb iparág, állítják a közgazdászok. Csak a fegyvergyártás előzi meg a rangsorban. Mindkettőre azt kell mondanom: sajnos!
Kétségtelen, hogy az emberiség nem az egészségesedés felé halad. Az egészségkárosító modern kor kihozza az emberből a nyavalyákat, olyan kórokat generál, amelyek akár néhány évtizeddel ezelőtt nem mutatkoztak, vagy nem is léteztek. A környezetszennyeződés káros hatására másfél évszázaddal ezelőtt még senki sem gondolt. Manapság csak a különböző banális dolgokra (füst, por, pollen, víz, textilkészítmény, műanyag) allergiás betegek száma százmilliókra tehető. Egyébről nem is beszélve.
És a vírusbetegségek? Egy orvos barátom állította nemrég, hogy vírusbetegnek gyanítanak mindenkit, akinek nem tudják pontosan megállapítani az őt gyötrő kór okát, ezért nem tudnak megfelelő gyógyszert ajánlani a tünetek megszüntetésére. A világ romló egészségi állapotát tükrözi az is, hogy a médiában szinte minden második hirdetés gyógyszert reklámoz. Naponta sokszorosan többször halljuk azt a szöveget, hogy „kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét”, mint az imazáró Áment.
Szóval göthösödünk, miközben élvezzük (?) a modern kor minden előnyét. Gyermekkoromban ismertem olyan idős parasztasszonyt, aki Iratos (jó lenne tudni, melyik!) alól, egy akkor még álló tanyáról gyalog, nyáron mezítláb, fején kasban hordta be hetente a tojást, vajat, túrót a Legelő (ma Pădurii) sor háziasszonyainak. És sohasem panaszkodott sem csúzra, sem kéz- vagy lábfájásra, tüdőtágulásra, fulladásra. Kijárt kapálni, répát egyelni, kukoricát törni, jószágot ellátni.
Nem tudhatom, mit tartogat a jövő, de a Nepp József–Romhányi József kettős által a Mézga család rajzfilmsorozatban megálmodott MZ per X („Köbüki”) csenevész, kopasz, hosszúszakállas kései rokon figurája azt hiszem, nem lesz messze az akkori valóságtól. (A „kapcsford”-hoz hasonló rövidítések már mostanság miden naposak. Lásd: koviubi vagy bocsi!) Ha így haladunk egészségünk megőrzésével, fizikailag bizonyosan olyan nyeszlettek lesznek kései utódaink.
