Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2021. április 11., 03.27

Új „elem” az edzéstervben?

Írta: Ujj János
2021. április 06., 18.24 Kedd / Arad

Az pamdémia okozta bezártságomban, magam szórakoztatására, az utóbbi évtizedek futballjának a közös nevezőit igyekeztem összeszedegetni. Próbáltam összehasonlítani a hat évtizeddel ezelőtti játékot a mostanival. Mert Aradon még személyesen láttam focizni a nagy ITÁ-t, gyerekként megtapsoltam Márki védéseit, Bonyhádi góljait, Csala cseleit, Mercea Bandi hajszálpontos átadásait. Mostanság meg a tévében a fotelből élőben láthatom a világ legerősebb focicsapatainak a mérkőzéseit.

Kétségtelen, hogy a labdarúgás jelentős átalakuláson ment át az ötvenes évek romantikus játékától a mai dinamikus erőfutballig. Akkor az volt a cél, hogy minél több gólt rúgjanak a csapatok, manapság meg, hogy minél kevesebbet kapjanak. (Ezért akkor öt csatár rohamozta az ellenfél kapuját, ma meg sokkal többen védik a sajátot.) Vitathatatlan, hogy manapság egy-egy játékos egyedül annyit szalad a pályán 90 perc alatt, mint azelőtt (ezt némi túlzással állítva!) a fél csapat. Régen kötött posztok voltak. A védőknek a saját kapujuk előtt kellett „vitézkedniük”, leszerelniük közvetlen ellenfelüket. A csatároknak az ellenfél tizenhatosa környékén kellett villogniuk. Ma mindenki mindent játszik, talán csak a kapus képez kivételt. Bár ez az állítás sem igaz, hiszen a mai csapatok kapusai szinte a félpályáig is kimerészkednek, arról nem is szólva, hogy aktív részvevői a labdaadogatásnak, annak megtartásának is.

Éppen ezért bizonyosan megváltozott az edzésterv is, hiszen a játék intenzitásának fokozása azt mindenképpen megköveteli. Korábban az edzésterv egyrészt a technikai tudás (labdakezelés) tökéletesítését, másrészt a taktikai játékelemek begyakorolását, harmadsorban a fizikai állóképesség fejlesztését célozta. Ez utóbbi elsősorban az alapozás időszakára tevődött. Ma nincs ilyen időszak, az élvonalbeliek szinte állandó edzésben vannak, az állóképességgel külön edző foglalkozik.

Viszont manapság az edzéstervet bizonyosan kiegészítették még egy elemmel! 

Nézem a focimeccs-közvetítéseket, majd az ott készült felvételek lassítását. Lassan rájövök, hogy az edzőknek valami színész- vagy pantomimművész-képző tanfolyamot is tartaniuk kell tanítványaiknak. Már a serdülőkortól kezdve! Begyakoroltatják velük azt, hogy miként kell eljátszani a nagyhalált a pályán, amikor hozzájuk sem ért az ellenfél. Azt, hogy miként kell olyan látványosan fetrengeni, hogy a legszőrösebb szívű játékvezetők is elhiggyék a szimulálásukat. Megtanítják, hogy miként verjék a gyepet nem létező fájdalmukban. Avagy a szabálytalankodó védők miként tegyék fel ártatlan bárányként mindkét kezüket, jelezve, hogy hozzá sem értek földre terített, elkaszált ellenfelükhöz. Cselekszi ezt kivétel nélkül mindenki, ezért nem túlzás állítanom: ezt az edzők külön játékelemként oktatják és gyakoroltatják. Néhány alakítást akár az Oscar-díjra is jelölhetnének.

A technika behatolt a fociba is, lásd a videó-bíráskodást (VAR). Remélem, hogy korom ellenére megérem azt is, hogy ilyenek fogják majd kiszűrni a valódi szabálytalankodást a megjátszott sérülésektől. Jót tenne a sportágnak!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu