Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. december 10., 11.07

Végleg eltűntek, miközben…

Írta: Ujj János
2022. április 13., 17.54 Szerda / Arad

Egyszer már érintettem ezt a témát, most visszatérek rá. Mert olvasom, látom, hogy a szomszédvár, Temesvár (dicséretes módon) közlekedési múzeumát rendezik. Én irigykedem. Az tagadhatatlan, hogy a Béga-parti város elévülhetetlen érdemeket szerzett a régióban az újabb tömegközlekedési eszközök, a műszaki újdonságok (lásd villany) felkarolásában. Arad előtt néhány hónappal indult a lóvasút a Béga partján, majd a 19. század végén ott bevezették a városi villamost. Az ominózus múzeumban bizonyosan helyet kap a lóvasúti kocsivá átalakított, a bontástól csodával határos módon megmenekült villamoskocsi-alváz. S amint a fényképfelvételről láthattuk, néhány régi villamoskocsijuk is megmaradt!

Elgondolkozom. Hogy nálunk nem maradt írmagja sem az 1869-ben indult lóvasút Bécsből vásárolt kocsijaiból, azon nem csodálkozom. Másutt sem. Becsülettel kiszolgálták au utasokat, az aradiakat még az 1920-as években is. Igaz, akkor már mozdonyokkal vontatva. 1929-ben végleg leselejtezték őket. Akkor még a gondolata sem merült fel akár egynek a felújítására.

De Arad a közlekedési eszközök gyártásában 1890-től a Monarchia élvonalába tartozott. A Weitzer János féle gyárban, majd az követően 1922-től kezdődően az ASTRÁ-ban különböző vagonok (személy- és teherszállítók, ciszternák, katonai szállítók) tízezreit gyártották le. És különböző fesztávolságú és kapacitású gőzmozdonyokat. Ezek közül egyesek még gyorsvonatokat is vontattak. Az utolsókat 1925-ben készítették el, utána évtizedekig szolgáltak tolatómozdonyként az aradi állomáson is. Sőt villamosok is kikerültek a Pécskai úti üzemből, köztük 17 darab éppen Temesváron állt forgalomba.

A mikelakai mozdonytemetőben néhány évtizeddel ezelőtt még volt aradi gyártmányú, de elbontották. Senkinek eszébe sem jutott, hogy legalább egyet meg kellene őrizni mementónak. Még a Boros Béniről elnevezett motoros vontatóból sem mentettek meg bár egyet.

És a vasúti kocsikhoz hasonlóan eltűntek a MARTA autógyárban elkészült közúti járművek is. A közel 650 legyártott autóbuszból, személygépkocsiból, posta- és teherkocsiból mutatóban sem tartottak meg egyet. Pedig az új termékekből illett volna legalább egy mintapéldányt megőrizni az utókornak. Most egy múzeum óriási értékű kiállítási tárgyai lehetnének.

De ne gondoljuk, hogy csak a száz évvel ezelőtti járművek sorsa volt ilyen sanyarú. Az 1946-ban megindult aradi villamosközlekedés tizenhárom kéttengelyes kocsiját részben a közszállítási vállalat műhelyében, részben a vagongyárban készítették. Az utóbbi vállalat 1953–54-től gyártotta a Pulmannak nevezett, immár forgózsámolyos, négytengelyes kocsikat. Egyiknek sem őrizték meg egyetlen példányát sem!

Az utóbbi harminc évben felszámolódott a teljes aradi nehézipar (a vagongyártás kivételével). Nem maradt meg mutatóban egyetlen szerszámgép, egyetlen mezőgazdasági gép sem. Nem kellene legalább az óragyár, ipari óraműgyár, a babagyár, a készruhagyár (stb.) még fellelhető termékeit összegyűjteni? (Ha kell, akár magánszemélyektől is.) Az itt gyártott bútorokkal együtt hozzátartoznak a város ipari történelméhez.

Az aradi termékekről készült fényképek egy-két évszázad múlva megsemmisülhetnek, a tárgyak sokkal tovább tartanak. Hogy az akkori helytörténészek majd ne ásatásokkal kutassák fel korunk anyagi emlékeit. Mint mi az ókori romokat. Gondolkozni kellene erről!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu