Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szerda, 2022. május 18., 00.04

Vérfürdő az országutakon

Írta: Jámbor Gyula
2021. augusztus 01., 18.01 Vasárnap / Arad

Tudom, a cím kissé, vagy egészen szenzációhajhász, de Romániában, sajnos, nem jár messze az igazságtól. A legutóbbi hétvége fekete statisztikáját még nem ismerjük,  az egy héttel ezelőttit azonban igen: 24-en vesztették életület az országutakon, a sérültek száma nagy, az anyagi károk igen jelentősek. Románia – ez a rá vonatkozó szomorú statisztikák egyik tétele – az Európai Unió legvégén áll az országúti közlekedés biztonságának tekintetében: 2019-ben  egymillió ember közül 96 (összesen 1864)vesztette életét az országutakon. Még a sok tekintetben mögöttünk álló Bulgáriában is kevesebben,  „csupán” 90-en. Az európai átlag ennek mintegy fele. A statisztikailag kimutatható legbiztonságosabb országúti közlekedés Európában Svédországban (22 elhunyt egymillió lakosra) és Irországban (29/millió) tapasztalható. Mindkettőt a magasabb életszínvonalú, civilizáltabb országok között emlegetik. A további sorrend Málta, 32 és Hollandia, 34. Vajon tényleg van összefüggés az általános (elég nehezen kvantifikálható, számszerűsíthető) civilizáltság és az országutakon mutatkozó vezetői magatartás között? Manapság teljesen egyértelmű, hogy a balesetek elsőprő többségét – több mint 90 százalékát – nem a járművek műszaki hibája, hanem az emberi tényező okozza: legtöbbször gyorshajtás, ittasság vagy a biztonsági eszközök, például a biztonsági öv használatának hiánya. Sokan, némi joggal, az utak viszonylag rossz állapotát kárhoztatják, amiben kétségtelenül van valami. Ha ezt az érvet azonban készpénznek vennénk, nemigen tudnánk mit kezdeni a – természetesen kevés – autósztrádán bekövetkezett balesetekkel. Talán nem is a sajnos, rossz utakban kell keresni a szörnyűségek okát, hanem az emberi, vezetői magatartásban. A legtöbb áldozat a fiatalok közül, az 5-29 éves korosztályból kerül ki, a leginkább veszélyeztetettek a gyalogosok, a motorosok és a kerékpárosok. A fenti, szakemberektől származó megállapítások között nem szerepel a balesetek előidézőinek (sokszor a felkészültség hiányából adódó) felelőtlensége, a „ki vagyok én” kimutatásának szándéka, olyan személyiséghibák, amelyek egy részét legalább egy jó pszicho-teszttel (véleményem szerint) ki lehetne szűrni. Naivság? Lehetséges. De ki szűri ma, pszichológiai alkalmasság szempontjából, akár a pedagógust, orvost, újságírót, pláne politikust, akiknek pedig fontos szerepük volna, van a jelen és jövő nemzedékek szempontjából? Az országúton naponta közlekednek olyanok, akik – véletlenszerűen, csak a tragédia bekövetkezte után szokott kiderülni – nem rátermettségükkel, felkészültségükkel, hanem pénzzel jutottak vezetői jogosítványhoz. Olvasom egy magyarországi politikus napokbeli nyilatkozatát arról, hogy az Európai Unió célkitűzése szerint 2050-re balesetmentessé váljon a közlekedés. Harminc év nagy idő, azalatt sok minden megtörténhet – de a közlekedés balesetmentesítése? Minek kellene ahhoz bekövetkeznie? A mai idősebb nemzedék nyilván nem tudja majd az ígérgetők szemére vetni a különben dicséretes elképzelés kudarcát. Jövőre az is szép lenne, ha 10 százalékkal csökkenne a mostanihoz képest, kezdetnek, az országutakon a halálos áldozatok, súlyos sérültek száma.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu