Viszony

Hogy a székelyzászló-ügy, a marosvásárhelyi autonómiatüntetés híre, vagy egyéb szolgáltatta-e az apropót a felmérésre, nem tudom, ami tény: tegnapelőtt tették közé az IRES (Román Felmérő és Stratégiai Intézet) közvélemény-kutatásának a román–magyar, emberek és országok közötti viszonyba bepillantást nyújtó eredményeit.

A kép nem túlságosan kedvező: azt, hogy a románok jó kétötöde (41%) szerint Magyarország a legellenségesebb ország (Oroszországot 27% tekinti annak), lehangolónak találom. Ami viszont biztató, hogy legkevésbé a fiatal, 18–35 éves korosztály osztja e véleményt, ami inkább a 65 év fölöttiekre jellemző. Régi, az elmúlt években oly sokszor mesterségesen is szított beidegződés? Barát viszont Spanyol- és Olaszország, mert ugye, oda mennek dolgozni az itthon munkát és megélhetést nem találó honfitársaink.

Kíváncsi lennék: a megkérdezettek hány százaléka élt együtt magyarokkal, hánynak van magyar szomszédja, ismerőse, barátja, családtagja? Mert érdekes: akinek van, az tudja, hogy a magyar nem feltétlenül „középszerű”, „történelem-nélküli”, „egyszerű gondolkodású, együgyű nép”, mint ahogy az egy hazai tévéműsorban (!), egy magát bizonyára okos értelmiséginek tartó műsorvezetőtől nemrég elhangzott. Aki járt Magyarországon (a megkérdezettek kicsi híján fele), azok kilenctizedére a felmérés szerint jó vagy nagyon jó benyomást tett. De aki nem járt, és a fentebbihez hasonló szövegeket hall a magyarokról, mit gondoljon? Nemrég egy amúgy értelmesnek látszó honfitársnőm mondta, barátilag: ti, magyarok 1848–49-ben 40 ezer ártatlan románt meggyilkoltatok. Az abszolúte téves adatot, ezt a képtelenséget – Aradon, és másutt is – a ’90-es évek elején egy rosszindulatú, rafinált publicista naponta sulykolta a mai idősebb nemzedékbe. A megkérdezettek közel háromnegyedének mégis jó a véleménye a magyarokról, a legtöbben munkatársként, szomszédként, barátként, sőt családtagként is elfogadnák – Erdélyben, Bánságban (ahol leginkább ismerik őket) különösen, Moldvában azonban, ahol sokfelé csak a tévében láttak magyart, a legrosszabbnak ítélik meg a román–magyar kapcsolatokat. Nem áll jól az RMDSZ szénája: a románok fele kedvezőtlennek tartja a hazai politikai életben betöltött szerepét.

Magam tudom: a tükör, amit gyakran honfitársaink elé tesznek, torzít, mert selejtesre gyártották. Csakhogy sokan ezt nem tudják, s valóságnak veszik azt, ami nem az.