Az emberiség történetében, talán még a bibliai korban is voltak olyan időszakok, amikor a zavarosban halászgatók hasznot húztak a közösséget sújtó bajokból. A természeti katasztrófákból, a járványokból, az éhínségből, a pusztító háborúkból. Személyek, akik kihasználták a tragédiákat, saját hasznukra gátlástalanul megsarcolták a rászorulókat. A diktatúrák elől menekülőket, az éhezőket, a betegeket.
Mostanság nagyon sokan az egészségügyi cikkeket (védőöltözetek, kesztyűk, maszkok) gyártó cégeket sorolnák ide, gondolva a „divatossá vált”, százmillió számra eladott egyszer használatos cikkeikre. De ne legyünk igazságtalanok, mert termékeik nélkül szinte védtelenek lennénk a járvánnyal szemben. Különben is, a világ nagy gazembereihez, milliárdokat kaszáló cégeihez viszonyítva ezek csak apró (hasznos!) halacskák.
Mint ahogyan snecik (csalihalak) a mi tájainkon mostanság ügyeskedők is. Olvasom a médiában, hogy miként teremtettek maguknak hasznot hazai turisztikai cégek a járvány okozta rendelkezések kijátszásával. Egy fővárosi utazási iroda mindössze ötven (!) lejért kínálta ügyfeleinek a negatív vírustesztet igazoló hamis igazolást, hogy annak segítségével eljuthassanak az iroda buszjárataival Isztambulba. Egy másik hasonló iroda társasgépkocsija a spanyol–francia határon bukott le hasonló „csalafintaság” miatt. Mit érdekelte a felelőtlen utaztatókat, hogy a buszon több országon keresztül utazók vírushordozók-e vagy sem. Elméletileg sok száz, ezer (?) embert fertőzhettek meg. Számukra viszont csak a haszon volt a fontos.
Mások anyagi juttatás ellenében elintézik a beteg kétségbeesett rokonainak a kórházi ágyat egy zsúfolásig megtelt kórház fertőző osztályára. Úgy, hogy e miatt egy súlyosabb állapotban lévő betegnek már nem jut hely. Az anyaországban (még az oltakozási kampány elején) jó pénzért kínáltak „pult alatt” hamis oltóanyagot. És voltak jó néhányan, akik a járványtól való félelmükben „ráharaptak” a világhálón felkínált „rendkívüli” alkalomra, s kifizették a kért összeget. Olykor csak banális csap-, jobbik esetben sterilizált vízért. (Mind a kettő annyit használt, mint döglött lovon a patkó!)
A háborúk, természeti katasztrófák idején az érintett országokban bevezették a statáriális bíróságot. A javakat eltulajdonítók, a fosztogatók, az élelmiszeradagokat, gyógyszerkészleteket megdézsmálók ellen. Hála Istennek, most nincs statárium, különben is, az említettek nem világrengető csalások. Csakhogy mindig a naiv kisembert érintik. Azt, aki örökké a rövidebbet húzza minden bajból. Sajnos!
