Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. november 29., 17.06
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas
Gyémántlakodalom

60 esztendő – a szeretet bizonysága

Írta: Sipos Erzsébet
2008. február 12., 10.10 Kedd
Keveseknek adatik meg az életben, hogy hatvan év után is kéz a kézben álljanak egymás mellett Isten házában, hogy újólag megerősítsék esküjüket és őszintén, szívükből fogadják: holtomiglan-holtodiglan. És talán még kevesebbeknek adatik meg az öröm, hogy ezen az ünnepen gyermekeik és unokáik is ott legyenek mellettük, az ő szeretetteljes pillantásuk és fényképezőgépük örökítse meg az eseményt. Rajtuk kívül pedig ott legyen egy egész templomnyi “násznép”, idősek és fiatalok, akik tisztelettel vegyes csodálattal tekintenek rájuk.

Nos, szóról szóra így történt ez az idős Szalai házaspár esetében, Guszti bácsi és Rózsika néni “gyémánt” jelzővel illetett esküvőjén 2008. februárjának első vasárnapján a temesvár-belvárosi református templomban.

Hatvan esztendő – egy emberöltő. Nagy idő ez ahhoz, hogy összetartsa két aranykarika. És lám, mégis összetartotta. Azon az emlékezetes hatvan esztendővel ezelőtti napon, az újmosnicai nagy kocsmahelyiségben kétszáznegyven személynek terítettek a lakodalmi asztaloknál, és Tar András bandája muzsikált a násznépnek.

– Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna! Gyorsan elrepült... – pörgeti vissza az időt Guszti bácsi, aki valamikor sok esküvőn vőfélyeskedett, természetes hát, hogy a rokonság apraja-nagyja, a szomszédok, barátok mindnyájan részt vettek az ő lakodalmukon is. A kölcsönösség jegyében történt ez minden családnál, és az újmosnicaiak, mint a többi magyarlakta falu népe, sokat adtak a kölcsönös tiszteletre. No, meg a munkára. Mert abból fiatalon is sokat vállaltak valamennyien. Az ifjú Szalai házaspár is.
– Amíg hagyták... Amíg le nem vetkőztetett bennünket teljesen az állam. Odalett a föld, a gazdálkodás haszna, elégtétele, öregek, fiatalok reményvesztetté váltak. Aki tehette, kihasználta a város közelségét, ezért költöztünk be mi is ezerkilencszázhatvanban Temesvárra. A kőművesség minden fortélyát ismertem, a mesterség jó kenyéradó gazdának bizonyult, Rózsika gyárba járt, éltünk a munkánkból, mint annyian mások – fogja szűk keretbe közös hatvan esztendejüket Guszti bácsi, holott nem csupán ennyiből állt az ő életük...
A gyermekeik, fiuk és leányuk, menyük és vejük, majd a két unoka életörömmel töltötte és tölti meg most is a szürke hétköznapokat. Mindenekelőtt azért, mert lám, most is itt vannak mellettük. Abban a templomban, ahol esküdtek, ahol a gyermekeiket keresztelték. – A vallás olyan, mint a tartópillér. Megtartja a családot – mondja Guszti bácsi, és a hangján átsüt a melegség, amikor hozzáfűzi: – A nagybodófalvi születésű menyem úgy hív engem, hogy “édesapám”!

“Sokat megélt, sokat látott emberek... Hatvan esztendőn át segítették egymást türelemmel, elhordozták egymást szeretetben... Tudtak hinni, bízni, figyelni egymásra, ez a biztos fundamentuma a házasságuknak...” – szólt a lelkészi méltatás, majd a kórus ajándékéneke és virág köszöntötte a meghatott idős házaspárt.

Egyéb érdemekről külön nem esett szó, mert szinte természetes, hogy Guszti bácsi “napos” az egyháznál. Azokban a veszélyeket hordozó, konok kitartásról valló decemberi napokban is ott állt a vártán... Ahol dolgos kézre volt, illetve van szükség, ő jelent mond. Beleépült e falakba úgy is, mint presbiter és mint gondnok, de úgy is, mint kétkezi munkásember. Minden közös ünnepség főszakácsa ő, bográcsos nélküle nem készül a gyülekezet tagjainak. Gyémántlakodalmuk hatvantagú vendégseregének azonban kivételesen most nem az ő kezében volt a főzőkanál... – Majd otthon süthet-főzhet ismét. Nagyon ért hozzá! – dicséri Rózsika néni, és a feleség elismerése felér minden győzelemmel!
Mostanában gyakran csörög a telefon a Szalai-házban: más helységekben élő unokatestvérek, határon túlra települt barátok keresik meg őket jókívánságaikkal. Az itthoniak pedig naponta kifejezésre juttatott szeretetükkel. Ugyebár, nem mindenkinek adatik meg...

Még friss az élmény. A telefonkagylóból Guszti bácsi hangját hallom:
– Megy minden tovább, úgy élünk, mint eddig. A napokban ismét kötényt kötöttem, és a református nőszövetség szervezte farsangi mulatságra most is én főztem a bográcsost! És ha majd minderről szó esik az újságban, sokfelé elküldöm, postázom, hisz gyémántlakodalmunk csak egyszer van az életben!
Sajnálom, hogy elfelejtettem tisztázni: az ezüst-, az arany-, a gyémánt- után következőt hogyan is nevezik?...
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu