Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. november 29., 16.33
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas
Szabad-e beleszólni?

– Válásról a pedagógus szemével –

Írta: Sipos Erzsébet
2008. április 15., 12.30 Kedd
Egyesek szerint a legtöbb válás hatévi házasság után következik be. Hat év a “választóvonal”, addig kiderül, hogy megmaradnak-e egymás oldalán a házastársak, avagy elválnak ágytól és asztaltól.


Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy alaposan megismerjék, durvábban fogalmazva kiismerjék egymást, elegendő ahhoz is, hogy összeszokjanak, hogy kiütközzenek a rossz szokások, és azokat elfogadják vagy sem a házasfelek.

Csakhogy abba a bizonyos hat évbe már beleszületik a gyermek is. És ha újólag megismételjük a kérdést: Kinek fáj a válás? – nos, a gyermeknek minden bizonnyal fáj. Őt megzavarja a bekövetkező változás, értetlenül, riadtan tekint a szüleire, fül- és szemtanúja a történéseknek, érthető tehát, hogy testileg-lelkileg megsínyli szülei eltávolodását, válását.

Ezt a gondolatkört jártuk körül Matekovits Mária tanárnővel, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatóhelyettesével, s az alábbiakban a harminchat éves tapasztalattal rendelkező pedagógus véleményének adunk hangot.

– Szabad-e beleszólni a családi ügyekbe? E kérdést sok óvónő, tanító, osztályfőnök felteszi magának pályája során, és hivatásánál fogva, meg emberi lelkiismeretére hallgatva nem tud közömbös maradni, ha azt látja, hogy egyik-másik tanítványa szenved a családi meg nem értés miatt. Hogy két ember mit érez egymás iránt, az magánügy. De hogy kettejük megromlott kapcsolatának a gyermek lássa kárát, az már nem magánügy, nem csak rájuk tartozik. A kisgyermek kivetíti mindazt, amit otthon lát, tapasztal, őszintén elmondja az óvodában, iskolában, panaszával oda húzódik, ahol megértést, szeretetet talál és segítséget is remél. Természetes hát, hogy a nevelő úgy érzi, nem maradhat tétlen szemlélő, el kell beszélgetnie a szülőkkel. Esete és embere válogatja, hogy meghallgatják-e, és nem zárkóznak-e el a jó szándékú közeledés elől. Megtörténhet, hogy hajlanak a szavára, sőt arra is, hogy elvessék a válás gondolatát. A gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van, ő mindkettőt szereti. Vannak, akik azt mondják, hogy a rossz házasság is jobb, mint a válás. Ezt én megkérdőjelezem. Abban a családban, ahol nap mint nap tettlegességig fajuló veszekedést lát a gyermek, ahol a megértés, a szeretet szikráját sem tapasztalja, ahol pokollá válik az élet, a gyerek sem érzi magát biztonságban. Akkor már okosabb megoldás a válás, még ha “csonka” marad is a család.

A serdülők, a középiskolás korú növendékek az iskolában nem beszélnek a szüleik között dúló háborúskodásról, az okokról, ami a váláshoz vezetett. A magyarázat kézenfekvő: amellett, hogy ez fáj nekik, restellik. Ez megnyilvánul a magatartásukban, a társaikhoz való közeledésükben és kihat a további életükre is. Bizalmatlanokká válnak másokkal szemben, nehezebben teremtenek kapcsolatot, vagy épp ellenkezőleg, a kemény, nyers fellépésben látják az önmegvalósítás, a boldogulás lehetőségét. A jó pedagógus szemét nem tudják megtéveszteni, és sok esetben ők meg is találják a “problémás” növendékekhez vezető utat. Tapasztalatom szerint a vallásos családokkal könynyebb szót értenie a nevelőnek is. Vasárnap reggel a kilenc órai misén sok kisgyermeket látok jönni mindkét szülőjével, és szerintem a személyes példa, a családi harmónia az egyik leghatásosabb nevelési eszköz. A szokásnak, a szoktatásnak nagy a hatalma. Ha a családi otthon a békesség és a szeretet szigete, ott kicsi az esélye annak, hogy a szülők között kenyértörésre kerüljön sor. S ha netán mégis... hát akkor tegyék azt civilizáltan, ne használják védőpajzsként vagy fegyverként egymás ellen a gyermeküket.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu