Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Szombat, 2022. augusztus 13., 05.49

A postás civilben

2008. december 09., 21.00 Kedd
Decemberben már joggal mondható, hogy “megemberesedett” az esztendő. Padláson a termény, kamrában a télire való, udvaron a tüzelő, kés alá hízott a disznó, tehát számonkérhető 2008-tól, hogy miként szolgált bennünket.


Nyilván ezt teszi az igazfalvi Csató Ilona is, és erre kettős oka van: egyrészt, mert postás, másrészt mert háziasszony és családanya. Otthon beszélgetünk vele.

Postásként évek óta a segítőtársunk. Figyel az újságra, és figyel az olvasókra. Elsőkézből neki panaszolják az előfizetők, hogy keveset ír az újság Igazfalváról, pedig hát nincs a világ végén!
Nincs, sőt előbbre is rukkolt az utóbbi években, mert Ihász János polgármester fiatalos lendülettel dolgozik, szervez, épít, testvérkapcsolatokat teremt határon túliakkal, tehát nagy hasznára van a falunak – mondja Csató Ilona, és rámutat a konyhája vízcsapjára: – Ezt is neki köszönhetjük. Már nem kell távolról vödörrel, locsolóval cipelni a vizet, mint régebben. A három mélyfúrásos kút ellátja a falut, megkönnyíti a munkánkat, lehet zuhanyozni, tehát röviden csak annyit mondok: én áldom mindazért, amit a falu javára tesz.

És a falut talán senki sem ismeri jobban, mint a postás, aki naponta járja az utcáit, behunyt szemmel is eltalálna mindenkihez. Várják őt, sőt, ahogy Ilonka fogalmaz, lesik, főleg “nyugdíjnapon”, pedig sok esetben oly csekélyke az a pénz, hogy abból kenyérre sem futja egy hónapig. De a postás ismeri a lehetőségeket, nemkülönben a hajlandóságot, tudja, kihez kopogtathat be újsággal, évkönyvvel, kire számíthat. Bizalmasa az asszonyoknak, meghallgatja az időseket, akik egy kis beszélgetésre vágynak, és hallgatni is tud. Nem hozza-viszi a híreket egyik házból a másikba.
– A főnöknőm azt szokta mondani, hogy rossz postás vagyok, nem “hordom” a híreket – mosolyog Ilonka, és kiérződik a hangjából, hogy ezt nem bírálatként könyveli el. Mint ahogy nem is az.
Elégtételt nem szavakból merít, hanem a munkájából, és ebben hál’ istennek nem szenved hiányt. Könnyű kitalálni, hogy mire gondol... A családjára, a gyerekeire, akikért eddig sem és ezután sem sokallja a munkát. Ibolya leánya gyógyszerész aszszisztensi képesítést szerzett, már dolgozik, albérletben lakik Temesváron, Robi fia azonban tizenkettedikes a Bartók Béla Líceumban, tehát még nincs kenyérben. A “kenyeret” egyelőre otthonról viszi a bentlakásba.

– Hétvégeken sütök-főzök, több féle ételt készítek, kis edényekbe kiporciózom, csomagolom, Robinak már csak melegítenie kell a hét folyamán. Szerencsére erre van lehetőség a bentlakásban, hűtőszekrény-használatra szintén, tehát megterít magának, nem kell féltenünk. Így csak a bentlakás költségét kell állnunk meg az utazást hetente. A szombatjaim azzal telnek, hogy főzök, mosok, vasalok, csomagolok, megteszek mindent, amit csak tudok, noha a férjem azt mondja, elég lenne kevesebb is... Mit várok cserébe? Csak azt, hogy ne csalódjak! Persze, sokkal könnyebb, ezerszer könnyebb lett volna az életünk, ha ide a szomszédba, Facsádra, a román nyelvű líceumba adtuk volna Robit, ahova naponta autóbusz hozza-viszi a tanulókat ingyen, csak hát... másképpen döntöttünk, és ebben mások is segítettek... Nem bántuk meg. A fiunk jól beilleszkedett, olyan szellemben nevelkedik, ami meghatározza a felnőtté válását, tágabb a látóköre, tagja a hagyományőrző néptánccsoportnak, örömét leli benne, jól érzi magát. Úgy tapasztaljuk, hogy nagyon sokat kapott az iskolától, a közösségtől, ami remélhetőleg jó útravalóul szolgál. No, nem idegen, távoli utakra gondolok, habár úgy vesszük észre, hogy ő azt sem zárja ki... A pályaválasztással kapcsolatosan sok minden megfordul a mai fiatalok fejében... Mi, szülők, csak egyet mondunk neki. Azt, hogy a külföld főleg innen nézve szép!

A barátságos, tiszta lakásba észrevétlenül lopózik be a délután árnyéka, pedig még lenne miről beszélgetni. Például a családi könyvtárról és a háziasszony által festett képekről, meg a jó ízlésre valló őszi-téli virágkompozíciókról, amelyek népművész kezéből kikerült nagy vázákban pompáznak a gerendás homlokú széles folyosón... Majd legközelebb! – ígérjük, hisz valóban nincs a világ végén Igazfalva.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu