Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. november 29., 01.55
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

Anyja helyett anyja

2008. szeptember 02., 21.15 Kedd
Szőke, göndör fürtök keretezik szép babaarcát, szemének tiszta kékje olyan, akár a nyári ég, mosolya maga a gyermeki ártatlanság. Ilyennek képzelhették és ilyennek mintázták a régi nagy festők a fehér szárnyú angyalkákat.


A nevét kérdem, és ő lesütött szempillja mögül is jelzi, hogy érti a kérdést, de még nem hajlandó nyilatkozni. Legfeljebb csak az otthoniaknak, vagy a hozzájuk közelállóknak, mint amilyen Sándor Kati néni, akihez gyakran elsétálnak  kézenfogva a nagymamával. Kati néninek ugyanis határokon túl élnek az unokái, a házában nincs tiltott terület, szabad az út konyhába, szobába, kedvére nézgelődhet a vendégkislány.

– Nagyon kedves, szófogadó, nem csintalan – dicséri vendégét Kati néni, tortát vesz elő, és miközben becézgeti, cirógatja, a kis szöszkét, halkan megjegyzi: – Milyen szomorú, hogy már kétévesen félárva! Meghalt az édesanyja.

Csend telepszik közénk, a kislány nefelejcskék szeme a nagyanyja tekintetét keresi, és cicásan odabújik hozzá.

Stoica Zsófia bizonyára úgy érzi, ehhez neki illenék hozzáfűzni némi magyarázatot. Nem a részvétért, hanem a saját szomorúsága  enyhítéséért néz farkasszemet újból és újból a sorssal.

– Nem baleset okozta a menyem halálát, hanem betegség. Húszegynéhány évesen kellett elmennie, és itthagynia ezt a csöppséget. Olyan csapás ez, amit a kisunokám később is megérez, hiszen édesanya csak egy van! Hiányozni fog neki amikor majd látja, hogy a többi gyerek mellett ott a fiatal édesanyja, neki meg... Kereste az első perctől, amikor már nem találta sehol a házban. Nem tudta mondani, hogy kit keres, de járt egyik szobából a másikba, sírósan nézgelődött, várta, hogy majdcsak megpillantja, odabújhat hozzá, hogy megölelje. Lerítt róla, hogy valósággal szenved. És mi hiába is igyekeztünk volna megmagyarázni neki, amit magunk sem értettünk... – mondja a még gyászt viselő nagymama.

A kilány az Alexandra Sara nevet kapta a keresztségben, ami egyben arra is utal, hogy román nemzetiségű volt az édesanyja, s az édesapja is csak anyai ágon magyar. Így Zsófi nagymama hol egyik, hol másik nyelven tanítgatja beszélni a kicsikét, és szerinte ez is bizonyára késlelteti a megszólalását. Azt mondja, anyja helyett anyja akar lenni, mindent megtesz, hogy némiképpen pótolja a pótolhatatlant.

– Amikor a Szilágyságból eljöttünk, azt hittem, nyugdíjas munkahelyem lesz a nagyszentmiklósi fonodában, de beleszólt ez a családi tragédia. Arra kényszerített, hogy kilépjek a munkahelyről, és az unokámat válasszam. Mellette a helyem, hogy még felnevelhessem. Az édesapja, vagyis a fiam építkezéseken dolgozik, naponta utazik, és még fiatal, honnan tudhatná, mivel jár egy ilyen kicsi lány gondozása, nevelése. Ezt a feladatot nekem osztotta ki a Jóisten. Tudom, a nyugdíjam majd megérzi a hiányos munkaéveket, hisz csak ötvenkét esztendős vagyok, de számomra most első a kislány! Ő az enyém! – jelenti ki határozottan.
– Le sem tagadhatná, hisz a kicsi szakasztott a nagyanyja, ugye? – oldja nevetve a hangulatot Kati néni, és a helyeslés Zsófi mamát is mosolyra készteti. Ígéri, kétéves születésnapi fényképet készíttet a fiával, és elküldi az újságunk Gyermekalbumába.

Várjuk. És nem tudunk közömbösen napirendre térni az eset fölött, mert hasonlókkal más településeken is találkoztunk. Vagy ilyen, vagy olyan ok miatt maradt a nagymamákra az unoka (vagy unokák), és ők vállalták, vállalják a többletgondot zokszó nélkül. Még akkor is, ha fáradsággal, költséggel, önfeláldozással jár. A nagyanyáknak aranyszíve van, és ez az “arany” megbecsülendő, drága kincs!
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu