Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Vasárnap, 2021. október 24., 19.45

Befogadják-e a betlehemeseket?

Írta: Sipos Erzsébet
2010. december 22., 05.00 Szerda
A kérdésre minden házban ugyanaz a válasz: „Befogadjuk, szívesen befogadjuk.” 



Erre nekibátorodva nyomul beljebb a betlehemes csoport: a pásztorok, elöl az utat mutató fényes csillaggal, az angyal, és a boldog eseményt, a Kisjézus születését adják hírül a családnak. 
A hagyományos karácsonyi játék sok év után ismét otthonra talált a vidéken, mert még vannak, akik emlékeznek rá, vannak, akik éltetik. 


A báránybőr kucsma, a suba vagy ennek híján a visszájára fordított bundakabát, a csizma meg a fából ácsolt betlehemi istálló, benne a jászollal és a Szent Családot jelképező agyagfigurákkal már készenlétben van, csak a nagy napra vár... Egyes helyeken karácsony böjtjén, december 24-én, másutt az ünnep első napján indulnak útnak a betlehemező gyerekek, és arcuk csupa öröm, csupa várakozás. 


A legrégibb ismert magyar nyelvű betlehemes játék szövege a váci egyházmegyei könyvtárból került elő, és Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684–1694. között. A betlehemes játék helységenként, vidékenként változik, legtöbbször József és Mária szállást keresésével kezdődik, majd az angyal megjelenik a pásztoroknak, és ők a csillag után elindulnak... „Pásztorok, pásztorok, örvendezve sietnek Jézushoz Betlehembe”...


Mint annyi más népszokás, a betlehemes játék feltámasztása is általában a vidéki nevelőknek, hitoktatóknak, lelkipásztoroknak köszönhető. Újmosnicán idén Gazdáné Mátyus Melinda lelkész, Ötvösdön Kulcsár Ilona tanítónő készíti fel a betlehemeseket, de Ilonka már múlt időben beszél a saját szerepéről. Ugyanis hat évvel ezelőtt Vinitzky Gizella hitoktatóval kezdték tanítgatni az akkor harmadik osztályos gyermekeket, és látták, milyen boldogan fogadták őket minden házban. Sőt, elvárták, megtiszteltetésnek tekintették, ha betértek hozzájuk. De nem csak a magyar portákon. A román családok is, ahol egy-egy szép kolindát beiktattak búcsúzásképpen a betlehemesek. 


– Ma már kilencedikesek a Bartók Líceumban a mi betlehemes fiataljaink, és önállóan járják a falut. Amíg kicsik voltak, elkísértem őket mindenüvé, ha súgni kellett, hát súgtam. Később a szüleik kísérték őket, gyönyörködtek a szereplésükben, örültek a fogadtatásuknak. Családi eseménnyé vált a betlehemezés, mondhatnám úgy is, hogy kinőtt a gyermekcipőből, de a hagyományt őrzi a csoport. Az egykori, ma már idősebb betlehemezők nagyon figyelnek a fiatalok szövegmondására, helyreigazítják, ahol eltér a régitől. Kényesen ügyelnek arra, hogy az eredeti ötvösdi betlehemest hallják viszont, mert az az övék – mondja Kulcsár Ilona, akitől jelenleg négyéves kisfiú unokája tanulgatja a betlehemezést. És lehet, hogy hamarosan ő viszi társaival házról házra a Kulcsár nagytata ácsolta betlehemi hajlékot és vele a családi ünnep fénylő csillagát. 


December van, és a legenda ismét életre kel. Befogadják-e a betlehemeseket? 
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu