Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. november 29., 17.49
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

Csalogánydal házon kívül

Írta: Sipos Erzsébet
2008. augusztus 05., 21.00 Kedd
Az Operától hivatalosan elbúcsúzott, mint minden más művész, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt. Érezte, hogy a művészbejárón már csak vendégként fog belépni, fellépni pedig akkor, amikor felkérik egy-egy szerepre.


A világot jelentő deszkák, a díszletek, a bordó bársonyfüggöny, a pompás jelmezek kivonulnak a mindennapokból, és beköltöznek az emlékek kelléktárába...

Gazdag kelléktárat őrizget Viorica Pop Ivan, számos dalmű címszerepében csillogott, szopránja feledhetetlen élményt nyújtott a közönségnek. Hosszú lenne felsorolni valamennyit, sikeres alakításairól beszélnek a megőrzött műsorfüzetek, az újságokban megjelent méltatások, elismerő kritikák. Legutóbb, például, a New York-ban megjelenő sorok is. Viorica Pop Ivan ugyanis a közelmúltban tért vissza tengerentúli útjáról, ahol a Románia Napja Fesztivál alkalmából fellépett a Broadway-n. Ennek a rangos rendezvénynek a szervezője, Ştefan Minovici gondos körültekintéssel állította össze a meghívott művészek névsorát, arra törekedett, hogy a legjobbak soraiból kerüljenek ki a vendégművészek, akik méltóképpen képviselik a román kultúrát. Nos, Viorica Pop Ivan közöttük volt, és a róla megjelenő riport a legnagyobb elismeréssel szólt a művésznőről. A méltatás mellett azonban némi kesernyés ízt is belevitt írásába a szerző. Felrója, hogy nálunk, vagyis az óhazában nem becsülik kellőképpen az értékeket. A nyugdíjas művészek jobbára eltűnnek a “süllyesztőben”, kiszorulnak a pálya szélére, holott az ő tehetségük, szakmai tudásuk, sokrétű tapasztalatuk, hangjuk csillogása olyan kincs, amely nem vonulhat nyugdíjba egyik napról a másikra. Azt továbbra is kamatoztatni kellene.

S mert “kamatoztatást” említett a New York-i riporter, úgy érzem, szűkebb közösségünk háza táját nem érheti szó. Viorica Pop Ivan művésznőről ugyanis egyik magyar újságíró kolléga azt mondta: “Ő a mi csalogányunk.”

Tanúság erre, hogy a Nyugati Jelen temesvári szerkesztőségének visszhangos Dankó Pista-bálját megtisztelte jelenlétével, fellépésével. Ismert és kedvelt Dankó-nótákat énekelt olyan átéléssel, mintha azon nőtt volna fel, és ezzel százak szívébe lopta be magát. Nem sokkal később, a Temesvári Magyar Nyugdíjasklub meghívásának tett eleget, és dalaival nagy örömet szerzett, szép ajándékot nyújtott át kortársainak. Ezen a nyáron, a müncheni Komámasszony hagyományőrző csoport temesvári bemutatkozása alkalmával, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészeinek társaságában üdvözölhette újólag a közönség Viorica Pop Ivant, mert ő örömmel válaszolt a felkérésre, és gazdag műsorral örvendeztette meg a külföldi és hazai nézőket.
Az egykori kolozsvári tanulóévek hatása és a későbbi Temesvári Román Opera közönségének “többnyelvű” elismerése meghozta a maga gyümölcsét. Román anyanyelve nem gátolja a művésznőt abban, hogy tiszta, hibátlan magyarsággal szólaltassa meg operák, illetve operettek szereplőit, a nótát és népdalt. Ő nem “rangsorol”. A hazai, többkarzatos, bársonyszékes dalszínházon kívül is ugyanolyan átéléssel, művészi alázattal énekel a New York-i közönségnek, a müncheni német-magyaroknak és a temesvári nyugdíjasoknak.

Mert a csalogány arra születik, hogy énekeljen.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu