Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. november 29., 02.13
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

„Egyfelé húzzuk a szekeret”

Írta: Sipos Erzsébet
2008. szeptember 09., 06.10 Kedd

Jó néhány éve kitelepült, olvasni szerető idős nénémtől kérdeztem: „Mi jut eszébe, ha ezt a szót hallja: Röszke?” Így válaszolt: „Két dolog jut róla eszembe. Egyik, hogy Röszkén gyakran megfordult Rózsa Sándor, és a lovát ugratta, a másik, hogy a röszkeiek már évek óta eljönnek a szülőfalumba, a végvári falunapokra. Írja az újság is.”

Nos, akkor hadd toldjam meg egy újabb hírrel: Röszkének – első alkalommal – asszony a polgármestere: Borbásné Márki Márta, akinek a legutolsó önkormányzati választásokon szavaztak bizalmat. És a Röszke–Végvár kapcsolat megmaradt, tovább fonják a barátság fonalát.

Vele beszélgetek.

 – Nem először vagyok itt, hisz nyolc évig képviselőként és intézményvezetőként, a művelődési ház igazgatójaként dolgoztam otthon, ilyen minőségemben vettem részt a végvári falunapokon, tehát közeli az ismeretség, őszinte a barátság. Ezért jöttem el idén is – mondja.

– És nyomban feladattal bízták meg...

– Igen, kóstolgatással – nevet –, ami egyáltalán nem megterhelő, de azért felelősségteljes. Zsűrizni kellett a bográcsosokat, hogy díjazhassák őket. Az ízek versenye ez, amolyan komoly játék.

– Röszkén bizonyára van “komolyabb” is...

– Csakhogy az már nem játék, hanem munka. Gonddal fűszerezve, főleg, ha a szívén viseli szülőfaluja sorsát a tisztséget viselő ember. Márpedig nekem kedves ez a hely, az őseim is idevalók, tehát nagyon kötődöm Röszkéhez. Persze, az érzelmek nem elegendők, más is kell hozzá...

– Erős kéz?

– Inkább úgy nevezem, hogy határozottság és emberközelség. Oda kell figyelni a közösségre, és ez nagyon fontos, mert nálunk sok a hátrányos helyzetű család, sokan élnek minimálbérből, ráadásul ott a tanyavilág, a tanyagondok. Még nem jutott el mindegyikhez a villany, helyközi busz szállítja iskolába a gyerekeket, de a buszmegállóig három-négy kilométert kell gyalogolniuk egyeseknek. És mivel idős emberek alkotják a többséget, a szociális gondok sem hiányoznak. Az ebédhordás megoldott, és nagyon jó szolgálatot tesz a jelzőrendszeres hívókészülék, amely diszpécserközpontba továbbítja a hívásokat, ahol van szociális szolgálat, tehát kéznél a segítség. A vajdaságból, például, az ott folyó háború idején többen áttelepültek, főleg a tanyákra, de jöttek Romániából is, sőt a mi városaink panelházaiból is, remélve, hogy a tanya biztosítja a könnyebb megélhetést. Csakhogy a tanya főleg azoknak való, akik oda születtek, otthon érzik magukat, ismerik a lehetőségeiket, a tanyasi élet csínját-bínját, és kevésbé azoknak, akik idegenül mozognak, akiknek minden szokatlan, nem tudnak kellőképpen beilleszkedni, még kevésbé beosztani, amijük van. Tehát akad dolga a szociális és családsegítő szolgálatnak.

– Nők avagy férfiak a dolgozói?

– A szociális osztályon Korda Istvánné és Bite Sándorné dolgozik, a gazdaságvezető Mike Sándorné, oda nem adnám semmiért! – jegyzi meg gyorsan a polgármesternő, és még kiegészíti a mondatot: – Meggyőződésem, mindegy, hogy nő vagy férfi az illető, a tennivalókhoz való hozzáállása a meghatározó. Érezze magáénak a közösség gondját. Mivel az önkormányzatok állami támogatása lecsökkent, nagyon körültekintően kell gazdálkodnunk, hogy jusson a nagycsaládosoknak étkezési kedvezmény, tankönyvtámogatás, alkalmanként ruha- és élelmiszercsomag a rászorulóknak.

– Nemrégiben még a művelődési ház igazgatójaként vidámabb hangokhoz szokott...

– Azokra a “hangokra” új hivatalomból is figyelek. Nálunk a hagyományőrzés öröklődik, a gyerekek, a fiatalok is felfedezték a szépségét, értékét, főleg ők ápolják, ami az idősektől rájuk maradt. Az iskolában, például, művészeti oktatás keretében ismerkednek vele. Van nyugdíjas klubunk (kettő is!), az Õszirózsa, Márki Antalné, Márti néni a lelke, és az énekkarukra is érdemes odafigyelni, mert csupa jó dalos alkotja.

– A mondás úgy tartja, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Borbásné Márki Márta kivétel lenne?

– Polgármesternek választottak, és első perctől megmondtam, hogy a tisztség nem változtat meg, az maradok, aki voltam. Nem tudok szépíteni, nem tudok hazudni. Ismernek, és én is ismerek mindenkit. A röszkei ember dolgos, kitartó. Ami nem sikerült neki idén, jövőre újrakezdi. Nem adja föl! Az a fontos, hogy együtt szolgáljuk a közösséget, elébe menjünk a gondoknak, politikai színezettől függetlenül egyfelé húzzuk a szekeret! – mondja a polgármesternő meggyőződéssel.

Nos, mindabból, amit elértek, lenne mit eltanulni, áthozni a határon.

A “szekér” maradhat.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu