Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. december 06., 22.40
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

Galambszív és oroszlánköröm

Írta: Sipos Erzsébet
2008. április 22., 12.00 Kedd
Az olvasók előtt mindig nyitva az ajtónk. A megkeresés – legyen bármi is az indítéka – bizalmat sugall. Nos, annak a nagymamának, aki az elmúlt héten bekopogott hozzánk, jócskán volt mondanivalója. És bár nehézkesen indult a beszélgetés, percről percre oldódott a feszültség, és végül kikerekedett a történet...


Fájlalom, hogy rólunk, nagyszülőkről, még csak említés sem történt a válásról szóló eddigi írásokban, pedig ha valaki szenved a gyerekei válása miatt, hát mi vagyunk azok. Mert ugyan melyikünk maradhat közömbös, ha látja zátonyra futni a gyereke vagy a gyerekei házasságát, semmivé válni a szépen eltervezett jövőt, kétfelé húzni az egyszem gyereket, vagy elidegeníteni, elválasztani egymástól a kistestvéreket?! A törvény járja a maga paragrafusokkal teletűzdelt útját, a szív nem jut szóhoz. Ránk, nagyszülőkre odafigyel valaki? Vagy mi már nem számítunk senkinek?!

E néhány bevezető mondat kapcsán kerekedett ki a történet, amely bár egyéni, de másokra is ráillik. Ezért mondjuk el.

A fiatalok szerelemből kötöttek házasságot, szépen indult és csendes mederben folyt néhány évig. Hogy miért hidegültek el egymástól ők ketten, azt ne részletezzük, ne teregessük ki.

– Volt rá oka egyiknek is, másiknak is. De idejében kellett volna kezelni a sérelmeket, és nem hagyni, hogy elmérgesedjék a viszony. A házasság is olyan, mint egy épület: ha a tetőn elmozdul, eltörik egy cserép, gyorsan helyre kell azt igazítani, pótolni, és nem megvárni, amíg beesik rajta az eső, és kikezdi a falakat, mállani kezd a vakolat, tönkremegy az egész építmény – mondja vendégünk.

A válási perben az anyának ítélték az ötéves gyermeket. A gyönyörű kis hajas babát, akit megszületése pillanatától a nagyanyja fürösztött, pelenkázott, járni, beszélni tanított, vagyis nevelt. Az édesanya nem tiltakozott mindez ellen, s ha érzett is bizonyos fokú féltékenységet, ügyesen titkolta. Így kényelmesebb volt. Különben sem tartozott azon anyák közé, akik nyalják-falják a gyereküket. Talán mert sokgyermekes családból származott, őt sem és a másik négy testvérét sem pátyolgatta az anyjuk, nem jutott mindegyikükre idő és érzelem.

Szóval, mióta megszületett a kislány, a több éve megözvegyült nagymama rajongásig szerette, gondozta, vigyázta, benne látta élete értelmét. Az előrehozott nyugdíjaztatást is azért választotta (erre törvényesen adódott lehetőség), hogy imádott unokája mellett lehessen. Ez bizonyos fokú áldozatvállalást is jelentett, hisz kevesebb munkaév került a munkakönyvébe, de ő nem sajnálta. Számára a kislány unokája jelentett mindent!

És most egyszerre elvette, elvitte mellőle a menye. A válást követően elköltözött a házból, és megszakított minden kapcsolatot. Talán így akart bosszút állni a férjén, kisemmizni a gyermek szeretetéből, elhomályosítani az emlékét is. Csakhogy vele együtt a nagymama is kiesett a családi körből. Hiába hívta őket telefonon, hiába csengetett az ajtajukon, csak nagyritkán nyert bebocsátást. Ott ő már csak vendégnek számított. És noha a láthatásokat előírta a törvény, mindig akadt kifogás: “Most éppen lázas a kislány... Vagy: születésnapra hívták egyik barátnőjéhez... Ma balettórája van...” És miközben teltek a hetek, hónapok, a kislány mind távolabb került a régi otthontól, a nagyanyjától, akihez valamikor ezer szállal kötődött. Már nincsenek közös játékaik, meséik, örömeik, apró titkaik, szép ünnepeik, jövős tervezgetéseik.

A magára maradt asszonyt nem vigasztalja, hogy a fia szép karriert futott be, nincsenek anyagi gondjai, sokat utazik, és külföldön új élettársat is talált.

– A fiatalok könnyebben gyógyulnak, mint mi, idősek – szögezi le tárgyilagosan, és amikor búcsúzik, még halkan megjegyzi: – Állítom, hogy nekem jobban fáj a válás, mint a fiamnak és a menyemnek. Én elvesztettem a legféltettebb, legdrágább kincsemet. Úgy látszik, az élethez nem elég a galambszív, oroszlánköröm is kell!
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Hozzászólt: b.opincaru / Hétfõ, 2008. május 05., 11.49 Válaszoljál rá!

Kosz,Erzsebet a szep cikert.Talan a mi korosztajunk,mint ez a nagyi,mar nem tdjuk megemeszteni ehez hasonlo ugyeket.Fejlodik a vilag,csak sajnos,vanak vissza fejlodesek-is,amit a fitalabb korosztaj nem hisz(egy eletem egy halalom valjak a kornyezet nem tema)

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu