Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. október 18., 16.18

Kézenfogva

Írta: Sipos Erzsébet
2010. szeptember 28., 14.57 Kedd

Nagy a ház, kicsi a gyerek, tehát nem fog unatkozni...

Így indult a beszélgetés az apróhirdetésre jelentkező nyugdíjas korú, de fiatalos megjelenésű nő meg az impozáns kertes ház gazdái között, s a folytatás az elvárásokat és a feltételeket körvonalazta igen barátságos hangnemben. A megegyezés létrejött, igaz, egyelőre csak próbaidőre, mert nem lehet előre látni, milyen zavaró körülmények adódhatnak egyik vagy másik fél részéről. Főleg, hogy más-más anyanyelven beszélnek.

Zavaró körülmények azonban szerencsére nem adódtak. Így már a második szeptembert tölti egyetértésben a munkaadó fiatal értelmiségi házaspár és a nyugdíjas óvónő. Elégedettek egymással és ezt mindkét fél igyekszik kifejezésre juttatni. A házaspár különböző figyelmességekkel, ajándékokkal tetézi a bért, Icu néni pedig olykor hosszabbított munkaidővel, szívességekkel. Néha éjszakára is ottmarad a kislánnyal, ha a szülők esti programot terveznek, színházba mennek, ami igencsak rájuk fér a hajszás napok, hetek után.

No, és a kislány? Ő hogyan fogadta az új helyzetet? Egyáltalán megkérdezték, hogy mit szeretne és mit nem? Mert mégiscsak ő áll ennek a helyzetnek a középpontjában, akire felügyelni, naponta ellátni, hozni-vinni annak a feladata és felelőssége, akire rábízták.

A kérdés fel sem vetődött. Honnan tudhatná egy másodikos kislány, hogy mi a jó neki és mi a rossz, mi szolgálja a javát, mi alakítgatja a jövőjét?! A magas képzettségű szülők azonban előrelátóak. A legtöbbet, a legjobbat szeretnék nyújtani a gyermeküknek. Anyagi áldozatok árán is. A lehetőségek sokfélék, tág teret kínálnak a testi és szellemi gyarapodáshoz. És ki ne tudná, hogy zsenge korban kell formálni, fejleszteni a gyermek adottságait, képességeit.

Icu néni és a kislány napi programja óramutató pontossággal működött. A délelőttöket kitöltötte az iskola, illetve a házi teendők, a délutánokat pedig különböző tevékenységek: magánórák, balett, úszás, és mire beesteledett, a kislánynak vacsora közben lekókadt a feje. Számára sok ez a jóból. Icu néninek meg sajgott a lába, és alig maradt ereje az otthonára, a megözvegyült leánya meg három iskolás unokája támogatására. Pedig azt is vállalta.

A mindennapok lázas tempójában mégis akadtak feszültségoldó percek, várva-várt pillanatok, amikor Icu néni tenyerébe simult a kislány keze és leste a szavát. Az igaz meséket. Mert ezek, a régi gyermekkort beleágyazták a mába, és megtöltötték színnel, illattal, érzelemmel. Icu néni tudott láncot fűzni pitypangból, a pásztortáska szív alakú levélkéit egyenként tépegetve játszotta el a szeret-nem szeret kitalálósdit. Mesélt egykori tarkabarka vásárfiákról, tarlón bóklászó kalászszedő gyerekekről, falusi szüretről, mezítlábas nyomvallatásról nyári zápor után, kukoricacső hajasbabákról, babszem számológépről, és mesekönyvekbe illő más csodákról. Dallamos, játékos mondókák, ütemére lépkedtek hazafelé a fárasztó magánórákról, és közben tágult a szemhatár a gyermektekintet előtt.

Innen már csak egy lépés volt eljutni a magyar nyelven zsibongó vasárnapi iskoláig...

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu