Pont a mondat végén

Van-e folytatása? És ha van, milyen? – kérdezték olvasóink közül többen is, mert döbbenetesnek találták a múltkori riportunkban szereplő házaspár egymáshoz való viszonyulását.


Akik pedig írásban is hangot adtak a véleményüknek, egyöntetűen elítélték a durva férjet, de a feleséget sem mentették fel, mert nem találtak elfogadható magyarázatot a mindent eltűrő viselkedésére.

A családon belüli erőszak ellen ma már milliók emelik fel a szavukat, civilszervezetek, egyesületek, családmentő szolgálat áll a bántalmazottak mellé, mentőövet nyújt nekik, hogy megkapaszkodhassanak benne, és új életet kezdhessenek.

Csakhogy a mi történetünkben szereplő (tanárnő)feleség nem nyúlt a mentőöv után. A kíméletlen bánásmód ellenére sem szánta el magát a döntő lépésre. Tűrt.

Őhelyette a sors mondta ki a végszót.

Banális eset történt: a férj patkány búvóhelyére lelt a sertésól környékén, és miközben üldözőbe vette, az belemart a lábába. Az orvos segítségére sietett a póruljártnak, de nyomatékosan figyelmeztette: a kezelés ideje alatt tilos alkoholt fogyasztania! A tiltás süket fülekre talált, és bár a „szépember” nem volt italozó, a kevés is soknak bizonyult... Menthetetlen volt.

A történtek nem maradtak visszhang nélkül a nagyközségben.
Nem lehet büntetlenül ujjat húzni a sorssal! – vélekedtek egyesek.
Sok arca van annak, amit szeretetnek hívunk – mondták mások.

Ezzel pont került egy viharos életút végére, de ki tudja, hány hasonló várja még a megoldást?...