(A szép és a csúnya történetéhez)
Pont a mondat végén
Van-e folytatása? És ha van, milyen? – kérdezték olvasóink közül többen
is, mert döbbenetesnek találták a múltkori riportunkban szereplő
házaspár egymáshoz való viszonyulását.
Akik pedig írásban is hangot adtak a véleményüknek, egyöntetűen
elítélték a durva férjet, de a feleséget sem mentették fel, mert nem
találtak elfogadható magyarázatot a mindent eltűrő viselkedésére.
A családon belüli erőszak ellen ma már milliók emelik fel a
szavukat, civilszervezetek, egyesületek, családmentő szolgálat áll a
bántalmazottak mellé, mentőövet nyújt nekik, hogy megkapaszkodhassanak
benne, és új életet kezdhessenek.
Csakhogy a mi történetünkben szereplő (tanárnő)feleség nem nyúlt a
mentőöv után. A kíméletlen bánásmód ellenére sem szánta el magát a
döntő lépésre. Tűrt.
Őhelyette a sors mondta ki a végszót.
Banális eset történt: a férj patkány búvóhelyére lelt a sertésól
környékén, és miközben üldözőbe vette, az belemart a lábába. Az orvos
segítségére sietett a póruljártnak, de nyomatékosan figyelmeztette: a
kezelés ideje alatt tilos alkoholt fogyasztania! A tiltás süket fülekre
talált, és bár a „szépember” nem volt italozó, a kevés is soknak
bizonyult... Menthetetlen volt.
A történtek nem maradtak visszhang nélkül a nagyközségben.
Nem lehet büntetlenül ujjat húzni a sorssal! – vélekedtek egyesek.
Sok arca van annak, amit szeretetnek hívunk – mondták mások.
Ezzel pont került egy viharos életút végére, de ki tudja, hány hasonló várja még a megoldást?...