Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Hétfõ, 2021. november 29., 01.53
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

Sorok egy olvasói levél elé

2008. április 08., 11.00 Kedd
Nem szokványos az alábbi panasz, ugyanis versbe igyekezett azt szedni olvasónk, remélve kortársainak és sorstársainak egyetértését.


Kivételesen adunk teret rímes sorainak, a sok évet megért olvasó iránti tisztelet és lapunk iránti ragaszkodásának méltánylása jeléül, ugyanis ennek az oldalnak nem a vers, hanem a próza a “műfaja”. Ugyanakkor kívánjuk, hogy gondfelhőit űzze el a beköszönő tavasz, és őrizze meg humorát, derűjét.

Öregség
Elmúltak az évek, megöregedtünk.
Hetven év után csak nyűg az életünk.
Itt fáj, ott fáj, ez a jelszó talán?
Így éljük le életünket, ami még reánk vár?
Ha találkozunk néha, ugyan mi a téma?
Kinek fáj a háta, dereka s a lába?
Szemünkön hályog, lábunkon bütyök nő,
Agyunkkal is baj van, és kezünk reszkető.
A hajunk megőszült, és hull, mint az eső,
Sokszor úgy érezzük, hogy nincs bennünk erő.
Ha sétálni megyünk, botra támaszkodunk,
Istenem, de elmúlt a szép ifjúkorunk!
Nem hallunk már jól, kell hallókészülék,
Ami fülünk mögött kajánul üldögél.
Nehéz a járás is, protézis kellene –
Irtózva gondoljuk, de még várunk vele.
A szívünk is bizony rosszalkodik néha,
Emeletet járni már egy nehéz túra.
A gyomrunk is ég, akár lenn a pokol,
Szedjük a sok gyógyszert, mit orvos javasol.
A cukrunk is magas és a vérnyomás is,
Az ember talán néha már nem is normális.
A fogunkkal is baj van, lassan nincs már egy se,
A protézis pedig komoly summa lenne.
Nehéz ez az élet, olykor-olykor terhes,
Lassan csak a tévé előtt ülünk majd görnyedten.
Laborba is járunk, na meg patikába,
Reméljük, hogy még egy kicsit nem járunk hiába.
Néha sok ám a baj velünk, öregekkel,
Na, de mit csináljunk, élni azért csak kell.
Ha lehet, ne szoruljunk soha senki másra,
Fogjunk össze mi, öregek, s vigyázzunk egymásra.
A fiatalság nem tudja még, milyen az öregség,
Sokszor jólesne tőlük egy kis figyelmesség.
Mi fiatal korunkban egész mások voltunk,
Az öregjeinknek nagyobb tiszteletet adtunk.
Ha majd eljön egyszer az utolsó óránk,
Lesz-e még valaki, aki gondot visel ránk?
Mondják majd talán, hogy szegényke elment,
Talán jobb így neki, hogy tovább nem szenved.

Karsay Gáborné
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu