Arad | Fehér | Hunyad | Krassó | Temes
Jelenidő  |  Álláspont  |  Krónika  |  Sport  |  Gazdaság  |  Kultúra  |  Ifi  |  Egészség  |  Hitélet
Kedd, 2021. december 07., 23.34
https://kolozsvar.mfa.gov.hu/page/kerelembeadas

Vallomás

Írta: Sipos Erzsébet
2008. június 10., 13.45 Kedd
Egyesek szerint a véletlen, egyesek szerint a szerencse, mások szerint a nagybetűs Gondviselés szab irányt életünknek. Téved, aki azt hiszi, hogy minden az emberi akaraton múlik, hogy semmi sem húzhatja át a számítását.


Az úton, amelyen járunk, egy parányi  kavicsra lépve is kificamodhat a bokánk, egyetlen hibás mozdulat is okozhat balesetet. És ha már szakadékba zuhant a jármű, amivel utazunk, kétséges, hogy felfigyel-e rá valaki, és időben megérkezik-e a mentő...

Az efféle beszédet olykor kényszerűségből hallgatja az ember, mert nem tehet mást. Olyanok a körülmények. Ha a saját betege melletti  kórházi ágyon ott fekszik egy másik, egy idegen, akire senki sem nyit ajtót az otthoniak közül, senki sem érdeklődik a hogyléte felől, embertelenség lenne elhallgattatni, közönyösen elfordulni tőle. A kék köpenyes ápolónők már bizonyára ismerik a történetét, egy-egy bátorító mosolyt küldenek is feléje olykor, de többre nincs sem kedvük, sem idejük. Így hát annak beszél, annak önti ki a szívét, aki a szomszédos ágy betege mellett virraszt, és noha semmit sem kérdez, de legalább meghallgatja...

Nem egyedi a történet. Az elmúlt évtizedekben sok, magas beosztásba jutott férfi vált el idősödő, egyszerű sorból származó feleségétől egy fiatalabb, szemrevalóbb nőért. Új életet akart kezdeni, mert elhitette magával, hogy ő többet, jobbat érdemel. Ki akarta hörpinteni az élvezetek poharát, és emiatt sohasem szólalt meg a lelkiismerete. Az élet  már csak ilyen. Harc, örökös küzdelem, erőseké a hatalom, bátraké a győzelem. Merni kell!
Ebben hitt ez a gyógyíthatatlan kórban szenvedő hetvenöt éves férfi is, aki most zihálva kapkodja a levegőt, és előbb-utóbb kiköhögi a tüdejét.

Sok évvel ezelőtt, amikor rászánta magát a döntő lépésre, a lánya örökre hátat fordított neki. Megtagadta, és búcsú nélkül ment el. Azóta egyetlen sort sem kapott tőle Ausztráliából.

A volt feleségét nagyon megviselte a szakítás, de nem átkozódott, nem panaszkodott fűnek-fának, befelé fordult, és a hitéhez menekült. Bevallotta, hogy önmagát is okolja a történtekért. Mert nem gondolt arra, hogy a jó konyhán kívül az öregedő férfinak más kívánalmai is lehetnek... Szerinte ebben a korban már megcsendesülhetne az ember vére, és elsősorban a család anyagi gyarapodására kellene hogy figyeljen.

A csont-bőr beteg csak egy erős köhögési roham után folytatja a „gyónást”... Azt mondja, hogy a volt felesége nem tudott felnőni a megváltozott körülményekhez. Merev, elutasító volt mindenben és mindenkivel, aki számított az ura pozíciója szempontjából. Képtelen volt alkalmazkodni. Beletemetkezett a munkába, gondozta a falusi szülői házat, meszelt, kertet művelt, jószágot nevelt, és nem adott magára. Kezének kopott körmein sehogy sem mutatott a körömlakk, a haját csak ünnepek előtt daueroltatta, a világért sem mondott le a divatjamúlt ruháiról, finom kölniillat sohasem lengte körül, nem tudott könnyedén bánni a késsel-villával, még kevésbé társalogni az arra érdemes vendégekkel. Mindez elegendő volt ahhoz, hogy ő észrevegye a különbséget közte és női beosztottjai között az irodában...

Végül elváltak ágytól, asztaltól, élte mindenki a maga életét.
Ki gondolta volna, hogy egyszer idejut az ember?! Hogy elfogyjon az erő, és öreg napjaira fölöslegessé, teherré váljék, útban legyen a saját pénzén vásárolt, szépen berendezett, illatos városi lakásban?! Ott, a még ma is viruló új asszony mellett nem tud sem élni, sem meghalni. Visszakívánkozik a régi falusi házba, onnan könnyebb lesz elindulni a nagy útra...

Ezt írta meg abban a levélben, amit a volt feleségének címezett napokkal ezelőtt. Annak az egykor elhagyott, egyszerű asszonynak, akiről minden hiányossága dacára azt is tudta, hogy van hite és van szíve.

Azóta valahányszor nyílik a kórterem ajtaja, odarebben a tekintete. Vár, bizakodik...

A remény hal meg utoljára.
Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu